Nem árt egy kis áramszünet
Itt vannak mindazok, akik még versenyben vannak, és azok is, akik már nem. Hogy heti eggyel fogy a létszám, az itt most nem tűnik fel.
A fellépők közül csak néhánynak sikerül a koncert előtt az öltözőbe menekülnie az autogramokért mindenre elszánt tinik elől. Bálint Ádámot például három váci kislány fogta körbe. Őket a szüleik hozták a koncertre, a buli végére, körülbelül éjfélre értük is jönnek. Nem számít, hogy holnap iskola, és fáradtak lesznek, a lényeg, hogy mindenkitől legyen aláírásuk.
Pflum Orsi, aki másodiknak búcsúzott a versenytől, kedvesen kísér az öltözőbe. Útközben azt meséli, talán nem véletlen, hogy hamar kiesett, koránál fogva kilógott a többiek közül.
- Én voltam az anyukájuk - mondja a harminc körüli lány. - Ha valakinek baja volt, vagy csak szomorkodott, hozzám fordult. Kérdezném még, de Tóth Gabi túlordít mindenkit.
- Orsi anyu, gyere ide!
És Orsi odamegy. Kiderül, hogy Gabinak azonkívül, hogy több helyen is kiszakadt a harisnyája, nincs baja. Sőt a lyukak se zavarják. - Nem dobom ki, mint más, inkább tovább szakítom - magyarázza bolondos ruházatának történetét, és fordul is, mert fontos teendője van: a társai arcára nővérének, az első Megasztár győztesének pazar sminkkészletéből fest csillámport. Közben eloszlatja az egyik interneten terjedő pletykát: nem testvére, Vera volt az oka annak, hogy nem jelentkezett az első megmérettetésre, hanem az, hogy akkor még nem töltötte be a 16-ot, vagyis nem érte el az alsó korhatárt. Most ő a legfiatalabb.
Gál Csaba Boogie a csapat rangidőse, 35 éves. Még épphogy nem lépte túl a korhatárt. Hiába faggattom, nem válaszol. Arra hivatkozik: nem szóltak neki, hogy adhat nyilatkozatot, értsem meg, itt ez a rend. Ő pedig, aki civilben banktisztviselő, igazán tudja, mi az. Ráadásul az elődöntők során majdnem megütötte a bokáját, mert egy újságírónak olyasmit árult el a műsorról, amit nem lehetett volna. Megúszta, a cikk végül nem jelent meg. Akkor ered meg csak a szava, amikor a produkció sajtósa megnyugtatja, engedéllyel vagyok velük. Ezután már beszél. Boogie az első Megasztárra is jelentkezett, de nem kapta meg az értesítőt a válogató meghallgatásokra. Úgy hallotta, ez mással is megtörtént. Most szerencsésebb volt, megjött a papír...
- Egyáltalán nem életszerű az, ami velünk történik - mondja Boogie. Hogy mire gondol? Semmire sincs gondjuk, most csak azzal foglalkozhatnak, amire vágynak, a zenével, az énekléssel és a színpadi fellépéssel. Legalábbis addig, amíg a tévénézők és a szombati döntők ötfős zsűrije akara-tából a műsorban maradhatnak.
Szerettem volna megnézni a villát, ahol a versenyzők együtt laknak, de nem kaptam rá engedélyt. A válasz: a csapatnak feszes az időbeosztása. A versenyzők szeretteikkel is csak telefonon tarthatják a kapcsolatot. Kivétel vasárnap, az szabad.
A műsor végén közülük egy, aki a legtöbb szavazatot kapja, autóval és lakással lesz néhány hét múlva gazdagabb. Lemezszerződésre sem kell majd várnia, az is benne van a jutalomban. Persze ma még mindenki, aki bent van, azt mondja, nem a végkimenetel érdekli, mert már azzal is nyert, hogy ebben a kiváltságos helyzetben lehet. Barátokat és ismertséget emlegetnek. Aztán, ha eljön az idő, könnyezve hagyják el a csapatot.
A koncerten a termet megtöltő tinik őrjöngése azokat a régi felvételeket idézi fel, amelyek egy-egy Beatles-koncertet örökítenek meg. Aztán váratlanul sötét, a színpadon meg nagy csend lesz. Elment az áram. Ők azonban folytatják, egy szál gitár kíséretében meghitt hangulatúvá változtatják a fergeteges bulit. Tényleg nem árt egy kis áramszünet.
Felbukkan Pierrot is, a Megasztár zenei producere, aki egyúttal a zsűri tagja. Figyelemesen követi "neveltjeit". Szerinte az első sorozat országos popzenei éhséget csillapított, és ezt nemcsak a nézettségi adatokra hivatkozva mondja, hanem az akkor az első három helyen végzett énekes, Gáspár Laci, Oláh Ibolya és Tóth Vera karakterét, stílusát és hangját hozza fel bizonyítékként. Ahogy körbenézek, az jut az eszembe, hogy a három exmegasztárosért valószínűleg nem rajonganának úgy ezek a tinilányok, mint azokért, akik miatt idejöttek. Ők fiatalabbak, a tinik között "eladhatóbbak", mint az első eresztés volt.
A bejáratnál elhelyezett alkalmi asztalnál karkötőket árulnak Megasztár felirattal. Apropó, a koncertbelépő kétezer forintot kóstál. Azon se lepődnék meg, ha előbb-utóbb pólót kínálnának a szereplők arcmásával. Aztán a hostess közli, hogy a karperec darabja 300 forint. Aki megveszi, egy gyerekeket segítő alapítványt támogat. Meglehet, hogy a műsor gazdája ebből nem profitál. Persze azért marad, ott van a reklám, a műsornak küldött sok sms meg a telefonszavazat. Közben a csatorna másik műsorának riportere mikrofonvégre kapja az énekeseket. Azt pedig, ami ezekből a felvételekből adásba kerül, úgy hívják, önreklám.
A koncertet játék zárja, az énekesek sorsolnak, jó válaszért dedikált póló jár. Egy kérdés: hogy van az Elefánt-dal? A nótát az egyik versenyző, Bartók Eszter írta, a tévében ezzel debütált. - Az első Megasztárról akkor szereztem tudomást, amikor már ment. - mondja. - Mire az újat meghirdették, írtam egy tucat számot. Nem is titkolja: azért vállalta ezt a versenyt, hogy saját dalait könnyebben népszerűsítse. Nem eredménytelenül. A játékos gondolkodás nélkül tudja a választ. Övé a póló.
A Bartók lánynak pedig már valóra is vált az álma.
