Kerekes Szilveszter, Mohács külvárosi plébániahivatalának 74 éves papja mondja ezt, amikor arról kérdezem: miképp vélekedik az ügynöktörvény tervezett módosításáról, amely immár nem kímélné az egyházi személyiségeket sem. Az ügynöktörvény a jogszabály köznyelvben meghonosodott titulusa, a hivatalos elnevezés így hangzik: Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról, és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló törvény.

Az elmúlt hetekben naponta ismerkedhettünk meg újabb és újabb ügynöklistákkal, s azokon nemcsak a múlt rendszer állambiztonsági tisztjei által beszervezett politikusok, újságírók, valamint a kulturális és művészeti élet ismert személyiségeinek neve volt olvasható, hanem papoké is. A főképp internetes újságok által közzétett lajstromok szereplői közül kevesen ismerték el érintettségüket, a többség cáfolta ügynök mivoltát.

Abban szinte mindenki egyetért, hogy az ellenőrizetlen igazságtartalmú ügynöklisták politikai káoszt okoznak. Egyre többen úgy gondolják, hogy az ártatlanokat befeketítő listák ellen az lenne a legjobb megoldás, ha minél hamarabb megszületne egy olyan jogszabály, amely a társadalom egészét világítaná át.

Az egyházakat is.

Ebben a helyzetben arra voltam kíváncsi: vajon az egyházak Baranyában élő, professzionális és laikus "szolgái", valamint a hívők támogatnának-e egy ilyen jogszabályt. A már idézett mohácsi plébános szerint teljesen felesleges újrafogalmazni az ügynöktörvényt. Kerekes Szilveszter így érvel:

- Akiket beszerveztek, már mind idős emberek, nyugdíjasok, vagy legalábbis hamarosan nyugdíjba mennek. Minek őket a miatt bántani, ami nem is az ő bűnük, hanem a régi rendszeré?!

Matis Géza nagynyárádi plébános azt állítja: őt nem érdekli, lesz-e új ügynöktörvény, vagy sem. A 44 éves férfi érdektelenségét talán az is motiválja, hogy Matis 1990-ig kertészként dolgozott, s csak akkor döntötte el, hogy a papi pályára lép. A nagynyárádi plébános nem tudja, hogy milyen ügynöktörvényre lenne üdvös az országnak, s az sem foglalkoztatja, hogy az egyháznak mit kellene kezdenie az állambiztonságiak által beszervezett papokkal.

Negyven kilométerrel távolabb, a siklós-máriagyűdi plébánia 35 éves papja nem kíván nyilatkozni, amikor az ügynöktörvény módosításának tervéről és annak egyházra gyakorolt hatásáról kérdezem. Nem adom fel ilyen könnyen, s tovább faggatom:

- Nincs is véleménye a készülő jogszabályról?

- Természetesen van, de azt nem fogom elmondani. Egyébként is: miért engem, egy "mezei papot" kérdez? Miért nem a vezetőinket?

- Mert azt szeretném tudni, hogy a hívők széles tömegével találkozó plébánosok hogyan vélekednek.

- Engem hiába kérdez, mert a véleményemet megtartom magamnak.

A ciszterci rend pécsi középiskolája, a Nagy Lajos Gimnázium a római katolikus egyház egyik legjelentősebb dél-dunántúli oktatási bázisa. A gimnázium paptanára, Dékány Sixtus azt mondja:

- Fontos, hogy az egyház miképp néz szembe a múltjával - kezdi a 34 éves szerzetes, majd így folytatja: - Minderről határozott véleményem van, ám ahhoz, hogy nyilatkozzak, engedélyt kell kapnom a rendfőnöktől, Zakar Ferenc Polikárp zirci főapáttól.

Telefonon hívom a főapátot, aki a bemutatkozás és szándékaim megismerése után megemlíti, hogy az egyik lista őt is ügynöknek tüntette fel. Mindjárt fel is tesz nekem egy kérdést:

- 1950-ben az aknazáron átkúszva szöktem el Magyarországról, és 1996-ig a Vatikánban szolgáltam. Hát akkor hogyan lehettem én ügynök?

- Ezt nem tudom.

- Na látja!

Csend szakad ránk, kicsit később újra én kezdeményezek:

- De talán épp azért kellene a törvénymódosítás, hogy az új jogszabály meggátolja a felelőtlen ügynöközést.

- Ne legyen naiv! - sóhajt a 76 éves főapát. - Maga tényleg bízik abban, hogy ha megszületik az új törvény, akkor az átvilágítás majd tisztességes lesz? Mert én nem. És abban sem, hogy a törvény megszületik. Ami most folyik, az már a 2006-os választást készíti elő. A listák célja az, hogy lejárassák az egyházakat, és ezzel gyengítsék a polgári oldalt.

Megpróbálok vitatkozni ezzel az állítással:

- Ha a papok is átvilágíthatókká válnának, az egyház megszabadulhatna az ügynökeitől. Amíg erre nincs mód, az egyház egésze szenvedi meg, hogy voltak ügynökei.

- Nem érdemes ezzel foglalkozni - hűt le a főapát -, nem kell új törvény. Attól úgy sem lesz igazság.

Miután nem jutunk közös nevezőre, újra elő-adom kérésemet, hogy hadd nyilatkozzon lapunknak a pécsi gimnázium szerzetese.

- Arra semmi szükség - utasít el Zakar Ferenc Polikárp. - Nehogy már egy vidéki szerzetes döntse el, hogyan viszonyul a törvényhez a katolikus egyház. Arra ott a püspöki kar!

- A püspöki karnak van módja artikulálni álláspontját - ellenkezem -, én viszont a papok és a hívők szavára lennék kíváncsi.

- A katolikus egyházban nincs demokrácia, ott a püspöki kar szava a döntő, ezért nem adhatok engedélyt - zárja le a beszélgetést a főapát.

Azt viszont a ciszterci rend irányítója nem tiltja meg, hogy a pécsi iskola igazgatója, Páva Péter - aki bár hívő, de mégiscsak világi ember - nyilatkozzék. Páva így meditál:

- Olyan ügynöktörvény kell, ami a társadalom egészét átvilágítja. Az átvilágítás vonatkozzon az egyházakra is. Hogy aztán egy-egy egyház miképp szankcionálja az ügynököket, az minden egyháznak legyen a magánügye.

- Ön szankcionálná azt, ha kiderülne, hogy valamelyik tanára ügynök volt? - állítom meg az igazgató szavát.

- Nem küldeném el őt az iskolából. Arra kérném, hogy vallja meg a kollégáknak a múltját. Csak ezt kérném.

Úgy tűnik, a pécsi egyházmegye működését segítő laikusok is tiszteletben tartják a római katolikus egyház hierarchiáját. A pécsi bazilika szomszédságában álló közösségi terembe akkor nyitok be, amikor a kisiskolások hittanvetélkedőjének eredményhirdetésére készülnek. A jelenlévő hét hitoktatót sorra kérdezem az elszabadult listákról, de ők zavartan egymásra néznek.

- Nincs erre időnk - mondják szinte egybehangzóan.

- Van rá három nap, hogy átgondolják a választ - biztatom őket.

- Nem, nem - rázzák fejüket. - Köszönjük, de nem.

Az általam megkérdezett hívők is óvatosak. Ha mégis válaszolnak a kérdéseimre, szavaikhoz nem adják a nevüket. A bazilika vasárnap reggeli miséje után hazafelé indulók közül többen is arra hivatkozva lépnek tovább, hogy őket nem érdekli, ki volt ügynök. Egy Pécsett köztiszteletben házaspár végre szóba áll velem. A jogászként egy vállalkozást irányító, 59 éves férj így fogalmaz:

- Semmi értelme egy új ügynöktörvénynek. Hiteltelen lenne minden lista, hisz az iratok egy részét 1989-ben elégették. Tizenöt éve kellett volna egy korrekt ügynöktörvény. Már késő.

A mérnökként dolgozó feleség helyesel. Tovább faggatom a házaspárt:

- Nem tartanak attól, hogy törvény híján a 2006-os választási harcban az ügynöközésé lesz a főszerep?

- Mindegy - legyint a férfi -, ha lesz törvény, akkor is megy majd az ügynöközés. De akkor már ez nem érdekli az embereket. Megunják, és megutálják azokat a politikusokat, akik csak az ügynöközéssel akarják lejáratni ellenfeleiket.

A pécs-szabolcsi templom kapujában mise után beszélgető nyugdíjas asszonyok azt felelik kérdéseimre: ők nem értik ezt az egész ügynökösdit. Az egyik asszony ennyit mond:

- Engem nem érdekel, ha kiderül egy papról, hogy ügynök volt. Számoljon el a lelkiismeretével! Én nem haragszom egy papra sem, ha ügynök volt. Biztos, hogy volt rá valami oka. Tudom, hogy nem volt könnyű a régi rendszerben a papoknak. A hívőknek sem volt könnyű. Én se járhattam templomba, mert a férjem nem engedett. A férjem politikai tiszt volt. Tíz éve meghalt, azóta járhatok misére.

Középkorú pedagógus az irgalmasok pécsi templomába tart, amikor megállítom. Bemutatkozik, de csak név nélkül vállalja a megszólalást:

- A katolikus egyház hajlamos arra, hogy a világot jó és rossz oldalra ossza - mondja kimérten. - Pedig a jó és a rossz mindenben és mindenkiben jelen van. Az ember attól emberi és szimpatikus, hogy esendő. Nem kellene az egyháznak attól félnie, hogy kiderül, a papjai hibáztak, nem kellene félni az átvilágítástól. Amúgy az állambiztonságiak azért szerveztek be viszonylag sok papot, mert a régi rend rettegett az egyháztól. És egyáltalán nem volt nehéz beszervezni a papokat. A papok általában azért vállalták, hogy jelentenek, mert úgy gondolták, ennek árán megvédhetik a gyülekezetet. Persze volt, aki az előrejutás reményében jelentett, s volt, aki azért vált zsarolhatóvá, mert az egyházi tanításokkal ellentétes módon élt a négy fal között - például szexuális kapcsolatot létesített. Azért lenne jó a teljes átvilágítás, mert a tévedésekből az egyház tanulhatna, erősödhetne. Ha a katolikus egyház nem néz szembe a múltjával, akkor később is zsarolhatóvá válik.

A pedagógus utóbb hozzáteszi:

- Mellesleg van egy olyan érzésem, hogy az egyházi személyiségeket lejárató listák a kormánypárti politikusokhoz közel álló körökből kerültek az internetre. Természetesen nem azért tették fel a listákat, hogy az egyházat erősítsék. Ők épp arra számítottak, hogy a római katolikus egyház megijed, begubózik, és képtelen lesz az önkritikára. Eddig bejött a számításuk.

Írásunk - talán - aránytalanul sokat foglalkozik a római katolikus egyház baranyai híveinek reagálásával. Az aránytalanságot egyrészt az okozza, hogy ez a legerősebb egyház a megyében, másrészt az, hogy a többi egyházat ezen a vidéken kevésbé rázták meg az ügynöklisták. Bányai György, a pécsi református gimnázium igazgatója maga is olyan ügynöktörvényt sürget, amely átvilágítja az egész társadalmat. A 48 éves történelemtanár hangsúlyozza:

- A listák váljanak nyilvánossá, azokból tudjuk meg pontosan, hogy kit hogyan szerveztek be, és azt is, hogy az ügynökök mit jelentettek, és okoztak-e kárt valakinek. Ismerjük meg a beszervezők személyét és módszereit is. Akik vétkeztek, azokat zárjuk ki a közhatalomból, ők ne lehessenek parlamenti és önkormányzati képviselők, intézményvezetők és újságírók.

A pécsi református gyülekezetben presbiteri tisztséget betöltő tanár megjegyzi: 1990-ben egyházának minden hivatalban lévő vezetője lemondott tisztségéről, két éve pedig a reformátusok legfőbb döntéshozó szerve, a zsinat az önkéntes átvilágítás mellett foglalt állást. Volt, aki nem kérte ezt a kontrollt, hanem - s ez jelzésértékű volt - visszavonult. Így Bányai György szerint a református egyház mostanra megtisztult az ügynökei által ejtett foltoktól.

A Baranyában ezer hívőt számláló Hit Gyülekezet pécsi lelkésze, Lőrincz Péter is a teljes átvilágításra voksol.

- Ne az ügynökök megbüntetése legyen a cél, hanem az, hogy az emberek megismerhessék a múltat, és azt, hogy kik milyen módszerekkel éltek vissza a bizalmukkal - érvel a 45 éves lelkész. - Az egyházak a társadalom legjelentősebb véleményformáló erői közé tartoznak, ezért ők se vonhatják ki magukat az átvilágítás alól. Az viszont az adott egyház belügye, hogy mit kezd a besúgóival.

Schönberger András, a pécsi zsidó hitközség 49 éves rabbija sem adna mentességet az egyházaknak:

- Ideje tisztán látni - mondja Schönberger András. - Ha egy rabbiról vagy egy hitközségi elöljáróról kiderül, hogy ügynök volt, akkor majd a közösség dönt róla, hogy a továbbiakban elfogadja-e őt. Úgy érzem, hogy az ügynökök szankcionálása nem lehet cél. Ezek az emberek épp eleget szenvedtek attól, hogy megzsarolták őket, és jelenteniük kellett. Szenvedtek a félelemtől, hogy egyszer majd kiderül a titkuk. Most újra szenvedjenek? Nem érdemelnek már több rosszat. A zsidó vallás azt tanítja, hogy ha nyilvánosan megsértünk valakit, akkor attól kérjünk nyilvánosan bocsánatot. Ha egy hívő zsidó ember ügynök volt, akkor az engesztelés napjának előestéjén bocsánatot kell kérnie azoktól, akiket magatartásával megsértett.

A római katolikus egyház legkiterjedtebb magyarországi civil szervezete - a négyezer tagot számláló - Kolping Egyesület. Köntös Gyula, a Kolping dél-magyarországi körzetének titkára azt állítja: az egyesületben nem téma az ügynöktörvény, s nem izgat senkit az, hogy hány papot szervezhetett be az állambiztonsági szolgálat.

- A püspöki kar okosan viselkedett, amikor bocsánatot kért azon papok és szerzetesek nevében, akiket beszerveztek, s akik ártó szándékú jelentéseket írtak - állapítja meg Köntös Gyula.

- Ezt sokan a probléma elkenésének és időhúzásnak tartják - jegyzem meg -, s mindebből azt olvassák ki, hogy a katolikus egyház fél az átvilágítástól.

A Pécsett élő, 34 éves programozó tiltakozik:

- Egyházunk nem fél az átvilágítástól, de mi azt látjuk, hogy a velünk nem szimpatizáló erők bele akarnak rángatni minket egy politikai csatározásba. Ehhez nem vagyunk partnerek. Egyébként, amikor a püspöki kar bocsánatot kér, akkor azt nem úgy kell felfogni, mintha valaki bocsánatot kérne azért, mert rálépett a mellette álló lábára. A püspöki kar bocsánatkérése egy hosszú időn át kiérlelt, megfontolt válasz.

- Nem lenne okosabb az egyházak átvilágítását támogatni? Úgy tűnik, immár a közvélemény is emellett van.

- A katolikus egyház nem keresi a közvélemény kegyét, és nem kapkod.

- Sokak szerint ez a lassúság a katolikus egyház legnagyobb gyengéje.

- Inkább ebben van az egyházunk ereje.

- Abban, hogy évtizedekkel vagy évszázadokkal később ismeri el a hibáit?

- Hogy akkor jelent ki valamit, amikor már biztos a dolgában.

A pécsi bazilika