Fura világ: az még csak hagyján, hogy a világ második legnagyobb tőzsdéjét a – tőkevolumenben kispályás - frankfurti akarja megvenni, de a londoniak (látszólag? valójában?) végül mégis belemennének. Legfeljebb megkérik az árát. És minden maradna, úgy ahogy volt, (maradna a név, a London Stock Exchange) maradnának a befektetők, kereskedés forma – legfeljebb a németek hoznának valamilyen elektronikai újítást.

Egy hete még így volt. Aztán jött a bukfenc: a Deutsche Börse befektetőinek egy csoportja fellázadt, elkezdett szervezkedni, ma már 50-50%-ra áll a játszma a vásárolni akarók és vásárlást ellenzők között. (De egyre gyűlik az ellenzők köre.) Ugyanis számoltak: ha a Deutsche Börse ezzel a vásárlással kiköltekezik, akkor alacsonyabb lesz az osztalék, meg egyéb hátrányok is jönnek. Vagyis nem az angolok lőtték le az üzletet, hanem Frankfurtban szépen hátba szurták a készülődést. Most folyik a belharc. Fejeket követelnek, meg távlatot. Hogy mi legyen.

Az angolok meg mosolyognak. Az LSE papírjainak ára legalább 40%-ot emelkedett a vita folyamán. Mellesleg a New York-i tőzsde is figyel: meg akarják hosszabbítani a kereskedési időt, hogy hatékonyabban lehessenek jelen az európai piacon. Leváltják az LSE-t? Nem valószínű, túl nagy falat, De készülődnek. Eljön még annak is az ideje. God bless America.

Egyébként fura a dolog. A tőzsdén papírokat adnak/vesznek, de hogy az egész kócerájt is árulják az nekem halmazelméleti probléma: a halmaz egy egysége, megveszi a halmazt magát. Persze én laikus vagyok….

Lázálmom: mi lenne ha beszállnék és - némi kölcsönnel - én is vevő lennék.

alma blogja