Szalai Erzsébet tények sorával támasztja alá, hogy a Medgyessy-féle jóléti rendszerváltás programja nagyjából 2003 késő nyarára a gazdasági elit kemény ellenállásán bukott meg. Ez az elit megszorító intézkedéseket követelt, s egészen nyíltan előirányozták az egészségügy, a kultúra, az oktatás és a környezetvédelem megcsapolását is.

A médiában uralkodó pozícióban lévő neoliberális értelmiségi szószólói nyíltan kimondák: a gazdasági bajok fő oka az, hogy az MSZP kormányzásának első időszakában teljesítette választási ígéreteit.

Légüres tér

A korábban “MSZP-közeli” nagyvállalkozók megkezdték átáramlásukat a Fidesz “holdudvarába” - állítja Szalai Erzsébet. - Az MSZP pénztárnokai riadtan érzékelték a gazdasági elit elfordulását, és erős vészjelzéseket adnak a párt felső vezetése felé.

A kormányfőt ekkor körülvevő légkörben ez a fejlemény bizonyult a legerősebb hatásúnak - szögezi le Szalai Erzsébet.

2004 nyarára Medgyessynek tapasztalnia kellett mozgásterének teljes beszűkülését, és kapkodni kezdett. Az események felgyorsultak, a taktikai harc füstje időlegesen elfedhette a mélyben zajló folyamatokat, végső soron azonban, mint Szalai megállapítja: a “jóléti rendszerváltás”, majd annak visszavétele vezetett oda, hogy augusztus utolsó napjaiban kénytelen volt benyújtani lemondását.

Baloldali retorika, liberális tartalom

Szalai Erzsébet rámutat: a megüresedett miniszterelnöki posztot annak a személynek volt esélye elfoglalni, akit minden fő hatalmi csoportosulás elfogad, mert remélhet tőle valamit. Gyurcsány Ferenc megfelelt ennek a követelménynek.

A kormányfőjelölt programjában ellentmondó üzeneteket küldött a társadalomnak: általános ígéreteinek talán legmarkánsabb eleme, hogy a vezetése alatt álló kormány “többet fog elvenni a tehetősektől, hogy többet adhasson a szegényeknek”. Ugyanakkor a konkrét gazdaságpolitikai kérdésekhez érkezve úgy tett, mintha mit sem tudna a tőke-munka ellentétéről - olvasható Szalai elemzésében.

A program végül is nem váltott ki ellenállást. Október elején Gyurcsány Ferenc elfoglalhatta a miniszterelnöki bársonyszéket.

Az elit nyomása

A kormányváltást követően azonnal felerősödött a gazdasági elit offenzívája - folytatódik Szalai elemzése. - Az elit legerősebb csoportját alkotó bankvezérek, nagyvállalkozók, az off-shore cégek vezetői egymás után nyújtották be igényeiket. Offenzívát indítottak az “erős forint” ellen. Azzal fenyegetőztek, hogy számukra kedvezőtlen gazdaságpolitikai vonalvezetés esetén kivonulnak az országból. A miniszterelnök támogatásáról biztosította őket.

Figyelemre méltó, mutat rá Szalai Erzsébet, hogy a gazdasági elit reprezentáns képviselői nyilvánosan is kifejtették, hogy a gazdasági elitnek “minden kormánnyal jóban kell lennie”. Mindeközben a háttérben minden pártot finanszíroznak, de szakértői vélemények szerint majd csak 2006 elején fogják eldönteni, hogy “gőzerővel” melyik párt mellé fognak a választási kampányban “felsorakozni”.

Letörni a munkaerő árát

Bár a gazdasági eliten belül komoly érdekellentétek húzódnak, a munkaerő árának letörésében és a munkásság szabad szervezkedési lehetőségeinek korlátozásában közösek az érdekeik - szögezi le az ÉS-ben Szalai. -Nem csodálható, hogy mindez a “munka oldal” helyzetének további romlásához vezetett. 2004-ben a reálkeresetek csökkentek.

Bár a 2005-re vonatkozó gazdaságpolitikai irányelvek a reálkeresetek három százalékos növekedését tűzik ki, ennek megvalósulását is erősen kétségesnek ítéli a szerző.

A meghirdetett szociálpolitikai irányelvek várható megvalósulásával kapcsolatban is hasonló kétségek merülnek fel benne. Bár a mostani hivatalos szociálpolitika valóban a legelesettebbeket jelöli meg támogatandóként, a rászorultsági elv alkalmazása miatt a segélyek jó része eltűnhet az elosztó intézmények emésztőcsatornáiban, nem jut el a valódi címzettekhez.

A közszférában, miközben a retorika szintjén csupán a valóban túlburjánzott bürokrácia megnyirbálásáról esik szó, valójában “suba alatt” az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a környezetvédelem szféráiból is forráskivonás várható - fogalmaz Szalai Erzsébet.

Mára már a miniszterelnök baloldali retorikája is halványul: ma már arról beszél, hogy a szociáldemokrata politika legfontosabb feladata a társadalom tagjainak az állandó versenyre való felkészítése, nem pedig megvédelmezése.

Egyre szűkebb mozgástér

A kormányfőváltással Szalai Erzsébet szerint a késő-kádári technokrácia – amely korábban sikerrel adta át gazdasági hatalma nagy részét a nemzetközi befektetőknek – véglegesen elvesztette csúcshatalmi pozícióját . Úgy értékeli azonban, hogy az őket követő új nemzedék mozgástere még elődeinél is lényegesen szűkebb.

A mozgásterének szűkösségét érzékelő kormányfő a miniszterelnöki hatalom kiterjesztésével igyekszik kompenzálni beszorított helyzetét. A gazdasági elit "megfegyelmezése" címén ugyanakkor alkut próbál kötni a gazdasági elit meghatározó szereplőivel. Éppen alkupozíciójának erősítése céljából igen fontos számára az EU-s források feletti rendelkezés biztosítása - mutatja ki Szalai.

A gazdasági elit erősödő hatalma miatt azonban Szalai rendkívül szkeptikus a miniszterelnök alkukötési kísérleteinek esélyeivel kapcsolatban. Ha nem hajlandó alkalmazkodni a gazdasági elit legerősebb csoportjai “elvárásaihoz” – legkésőbb 2006-ban – neki is mennie kell....

Alkalmazkodni kellA miniszterelnöknek nincs más választása, mint elfogadni azt a helyzetet, amelyet Szalai Erzsébet így jellemez: "a globális tőke – a hazai nagytőkével karöltve – félperifériánkon tovább folytatja mély válságra utaló – és a válság további elmélyüléséhez vezető – útját. Ennek lényege azoknak a humán erőforrásoknak (beleértve ebbe a környezeti erőforrásokat is) a “felzabálása”, melyek számára a profitot megtermelik vagy (és) a profik létrehozásának elemi feltételeit jelentik."

MInden eltérésnek, bármilyen koherens társadalom- és gazdaságpolitika kialakításának mára már tökéletesen hiányzik az alapvető feltétele – mégpedig az, hogy országunk gazdasága valódi nemzetgazdaság legyen.

A multinacionális szektor által dominált félperifériás magyar gazdaságot lényegi belső egymásra épültség nem jellemzi. Ezért nehéz az EU-s források elosztása is - szögezi le. - Nem lehet ugyanis látni, hogy egyes gazdasági szférák fejlesztése hogyan hat a többire, hogyan húzza maga után a többit.

Magyarországot nemrég mind az EU illetékes intézménye, mind a Világbank részéről elmarasztalás érte egyensúlyi mutatói “kedvezőtlen” alakulása miatt. Ezek pedig a globális tőke nemzetközi intézményeinek figyelmeztetései - emlékeztet Szalai Erzsébet, hozzátéve: - A globalizáció szédítő iramú előrehaladásával napról napra szűkül a nemzetállamok és a hozzájuk kapcsolódó politikai pártok mozgástere.

Gyurcsány és az ellenzék teljesítményéről

Mindezek után "talán furcsa, de az eddigiekből logikusan következő tézissel" zárja elemzését Szalai Erzsébet: "Gyurcsány Ferenc eddig mindent megpróbált és megtett, amelyet egy baloldali miniszterelnök az adott helyzetben megpróbálhatott és megtehetett."

Nemzeti szinten maradva más nem is nagyon képzelhető el. A globális tőkével szemben csakis globális ellenerőknek lehet esélyük sikerrel fellépni - fogalmaz Szalai Erzsébet.

Ugyanakkor úgy látja:"az ellenzék vele és kormányával szembeni magatartása (melynek lényege, hogy egyszerre követeli a közkiadások növelését és az adók csökkentését, valamint az egyensúlyi feszültségek orvoslását), az elmondottak fényében teljességgel komolytalan. Pontosabban: arra utal, hogy az ellenzéki pártokat kizárólag hatalomtechnikai megfontolások vezérlik."

(forrás: Élet és Irodalom)