Az ügynök élete
Az ügynökök (egyebek mellett) titkos jelentéseket írtak hozzátartozóikról, barátaikról, kollégáikról. Ez valóban egyfajta árulás, morális értelemben bizonyosan. Megértem az indulatokat. Megértem az "ügynökkutatás" indítékait is. De ma talán nem írnak ügynökök jelentéseket hozzátartozóikról, barátaikról, kollégáikról? Nem azt kellene tán először kimondani, mielőtt a múltbéli ocsmányságok kiderítéséhez fogunk, hogy mi magunk nem követünk, nem követhetünk el ilyen ocsmányságot?
Az ügynökmúlt feltárásának, egyes javaslatok szerint büntetésének elvi alapja a volt állambiztonsági szervek "nem jogállami" működése. Az Alkotmánybíróság 60/1994 (XII. 24.) AB határozata világosan kimondja, hogy az a fajta politikai rendőrség és informátorhálózat, amelyről a törvényben szó van, nem működhetett volna jogállamban, mert azt nem az ország valóságos biztonsági érdekeinek megfelelően, hanem politikai célokból, elnyomó jelleggel működtették.
Számomra nyilvánvaló, hogy a jogállami titkosrendőrség abban különbözik a totális államétól, hogy szigorúan alkotmányos keretek között működik. No de akkor hogyan kerülhetett a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 27. §-ának (3) bekezdésébe az a rendelkezés, amelynek értelmében a szolgálat tagja köteles végrehajtani a jogellenes tevékenységre irányuló utasítást is, kivéve, ha azzal nyilvánvalóan bűncselekményt követne el. Szerintem a jogellenes tevékenység "nem jogállami" tevékenység. A jogszabály pedig nem ad, nem is adhat eligazítást arra vonatkozóan, hogy az intézményes törvénysértésnek milyen erkölcsi megalapozottságot kell felmutatnia. A törvény egy másik passzusából azonban következtethetünk erre a jogon kívüli tartalomra is. A 11. § (2) bekezdése szerint a felelős miniszter határozza meg a szolgálatok "időszerű feladatait". De mi az, hogy "időszerű feladat"? Én egy jogállami titkosszolgálatot csak úgy tudok elképzelni, hogy egyfajta állandó őrködés, a jelenségekre érzékeny adatgyűjtés és figyelmes, elmélyült feldolgozás folyik a demokratikus jogállamiság szabályainak értelemszerű betartása mellett. Ez alatt elsősorban azt értem, hogy a civil társadalom tagjait nem célpontnak és információforrásnak, hanem partnernek tekintik. Emlékeztetnék rá, hogy a 90-es években a déli szomszédunkban dúló polgárháborúra hivatkozva titkos adatgyűjtés folyt a hazai nemzeti kisebbségi csoportok körében. Az viszont senkinek nem jutott eszébe, hogy a kisebbségi szervezetek vezetőivel közösen megbeszéljék a teendőket. Az akkori feltételezés szerint ugyanis valakik esetleg majd az itthoni kisebbségeket is össze akarják ugrasztani egymással.
A Nemzetbiztonsági Hivatal 2003. évi évkönyve nyíltan bírálja a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt. Jogállamokban ez nem szokás. A szolgálatoknak nevükhöz híven szolgálni, nem pedig bírálni kellene a törvényt. És főleg nem megsérteni. Az egyházak tevékenységének "tabu" jellegét számukra nem csupán a liberálisnak bélyegzett törvény, hanem a nemzetbiztonsági törvény is meghatározza. A vallásszabadság zavartalan biztosítása érdekében ugyanis a szolgálatoknak nincs törvényes lehetőségük az egyházak érdemi működésével foglalkozni. Az nem elfogadható magyarázat, hogy ők tulajdonképpen csak a visszaéléseket vizsgálják, hiszen a visszaélés csak az "odaélés" tükrében, attól elválaszthatatlanul mutatható ki.
Az évkönyv szerint van egy szervezet, amely alapjogokat sértő tevékenysége érdekében kihasználja a magyar liberális egyházügyi törvényt (ebből arra kell következtetni, hogy egyházról van szó). Két kérdésem van. Az egyik: az ügyészség kihasználta-e a liberális törvényt annak érdekében, hogy jogállami módon töröljék a nyilvántartásból ezt az alkotmányellenesen működő szervezetet? A második: ha nem - és nem, mert a megállapítások több évkönyvben visszatérnek -, akkor legalább miért nem nevezik meg ezt az egyházat annak érdekében, hogy az embereket visszatartsák az esetleges csatlakozástól? Azt már nem is kérdezem, hogy felvették-e a kapcsolatot e csoport vezetőivel, hogy a vádak megalapozottságát esetleg tisztességes párbeszédben állapítsák meg. Azt sem, hogy kértek-e nyíltan adatokat ettől a szervezettől.
Az Alkotmánybíróság a 8/2004 (III. 25.) elvi éllel kimondta, hogy csak a fegyveres szervek - ide tartoznak a titkosszolgálatok is - sajátos feladatai által feltétlenül indokolt mértékben lehet eltérni a jogállamiságnak attól az alapvető követelményétől, hogy mindenki jogtisztelő magatartást köteles tanúsítani.
Kérdés, hogy milyen sajátos feladatok téríthetnek el a jogállamiság említett alapvető követelményétől. Szerintem ennek tisztázása előtt nincs erkölcsi alap a "nem jogállami" titkosszolgálatok vagy azok tagjainak és ügynökeinek bármiféle minősítésére, még kevésbé megbélyegzésükre. Mielőtt erkölcsileg kivégeznénk a volt ügynököket azért, mert barátaikat, családtagjaikat, kollégáikat bemószerolták, jó volna világosan felmutatni azt a törvényi rendelkezést, amely ma ugyanezt tiltja. Én még nem találtam meg.
A szerző alkotmányjogász
