A Catalyst-blogban Nőnap és Férfinap bejegyzés is született: "Nekem az imént ért véget, és régóta nem volt ilyen sokszínű napom. Egy virágnyelv - szakértő hosszan elemezhetné: 2 vörös rózsa, 1 fehér tulipán, 1 elegáns virágcsokor, 1 sterlizia, 1 liliom, (3 jól választott könyv) és a nap végén egy csokor mimóza (pipacs, naparaforgó és a tubarózsa mellett a kedvenc virágom).

Ez ugye nem elhatározás kérdése, de nagyon élvezem megint (és még mindig), hogy nő vagyok, mert a nőnapom mégis jött számos személyesen nekem szóló üzenet (sms-ben és e-mail-ben is), ami az embernek szólt, nem a nőnapi nőnek. Reggeliztem, ebédeltem, kávéztam, vacsoráztam , vacsora után boroztam férfiakkal, akikat szeretek és fontosak az életemben, jókat beszélgetttünk és nevettünk, és egyszerűen azt érzem, hogy helyes az impulzusaimra és megérzéseimre hagyatkozni, kellő türelemmel a világ kerek lehet."

És a Férfinap: "Ezzel szemben az egyetlen fériakról szóló ünnepen senki nem gazdagodik meg, mert nem tudott rátelepülni még az USA-ban sem a bóvli-ipar vagy a virágosok. Ez az ünnep arról szól, hogy a férfiak (nem csak apák, de ha már apák, akkor a fiaikat is viszik) együtt töltik az egész napot (vasárnap), horgásznak vagy fociznak, kirándulnak a zöldbe, békésen söröznek együtt az esti tábortűzig, jól érzik (és nem ünnepeltetik) magukat.

Talán ezt a lazaságot kéne megtanulni a nőknek is. Ne azt figyeljük, hogy ki hány szál virágot kap nőnapon vagy mekkora csokrot, mennyi bugyuta képeslapot Valentin-napon. Nem szabad úgy éreznünk, hogy egész évben robotolunk és szolgálunk (nem kényszerít rá bennünket senki, magunktól tesszük), és ezért ezen az 1 napon igenis ajándékozzanak meg, ez jár nekem. És mi van a többi 364 napon? Nem az évközben kapott apró/nagyobb gesztusok, odafigyelés az, amitől boldognak, de legalább kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat?" Tovább a blogba.

A Kék Tündérnek közel sem volt olyan jó a napja, mint apriliának: "Még jobban bántott, hogy így beszél velem és bár semmi értelme nem volt, de kikértem magamnak és azt is mondtam, hogy nem tűröm el, hogy ő határozza meg nekem, hogy mit és hol vegyek a saját fizetésemből. Erre azt mondta, hogy jó, akkor menjek haza, mert ő ezt így nem hajlandó folytatni. Ő nem hajlandó így folytatni! És ha nem mondhatja meg, hogy mit vegyek fel, nem beszélhet arról, hogy milyen szar, hogy milyen kevés pénze van, akkor mi értelme van az egésznek. Kész. Igen, ezekből tisztán látszik, hogy ő tényleg nem akar uralkodni rajtam!:)

És akkor megkérdeztem, hogy most azért ez a vége ennek az egésznek, mert én el mertem mondani, hogy én másképp gondolok dolgokat, mint te, és ha nem az van, amit te akarsz, nem azt csinálja a másik, amit te akarsz, akkor menjen a fenébe? Nem, ő egyáltalán nem akar nekem meghatározni semmit és egy példát mondjak, amikor így volt (????-- nem is kell olyan messze menni: az ananász hagymával az micsoda, ha nem példa erre?)

Annyira mocskosul el vagyok keseredve. Nem akarok belenyugodni abba, hogy egy férfival csak úgy lehet együtt élni, ha én befogom a számat, azt csinálom, amit ő mond és nincs saját véleményem semmiről. Akkor vegyen egy kutyát, mert az kell neki!" Tovább a blogba.

Kiki természetesen szépen bimbódzó blogkapcsolatukra tekintettel virágot vet Zöldtarának, eközben egy kis Mikiegeres Disneylandes történettel is megajándékozta az árust és olvasóit: "Úgy kezdik hogy odarohannak hozzám, majd feldöntenek. Közben üvöltöznek: a Mikiegér! A Mikiegér! Akkor a szülők is jönnek. Többségük elhízott, kibodorított hajú, vigyorognak, mert azt hiszik így jobban tetszik az ügy a kölyköknek. Előveszik a videót meg a fényképezőgépeket. Mindig a férfiak nyakában fityeg a videókamera, vagy valami profinak tűnő fotomasina, a nők pedig beérik egy digimütyürrel is.

Akkor klettyintgetnek, vakuznak párat én meg ott állok szemben velük, vigyorgok, hajlongok és barátságosan tűröm, hogy a kölykök a ruhámat húzgálják és tesztelik, vajjon igazi Mikiegérből vagyok-e vagy csak jelmez az egész." (...)

"- Na most, ha szeretek valakit, akkor egy csokor virágot kínálok neki.
- Így van.
- Egy bokrétába kötött szexhalmazt. Ilyen alapon a virágboltokat nevezhetnénk akár sexshopnak is!
- Hol olvasta ezt a sok badarságot? Vagy egyedül találta ki? Én igenis örülnék, ha a férjem néha egy csokor szexhalmazzal lepne meg.
- De nem teszi.
- Nem. Azt mondja, ez valami foglalkozási ártalom lehet nálam, egész nap virágok között vagyok és mégis virágot kívánok. A nők ilyenek.

Közben elkészült a csokor. A lány megforgatta a kész csokrot, maga is szemlélte, próbálgatta.

- Tetszik?
- Igen. Nagyon szép. Nézze ezt a bibét, milyen pofátlanul ágaskodik.
Ágaskodjon csak. ZTnek tetszeni fog." Tovább a blogba. (A hozzászólásokat is érdemes.)

És ZöldTara "megkapta" a virágot: "Becsukta az ajtót, és még támasztotta egy jó darabig. Azon gondolkozott, mibe tegye a csokrot. "Élőhalott" virágot már régóta nem vesz magának, munkahelye sincs, ahol nőnapon ilyet osztogatnak, és az ismerősei sem azok a virágajándékozó fajták.

Körülnézett a lakásban, még a költözésből bontatlanul maradt dobozokat is feltúrta. Talált is néhány vázát, de egyik sem volt megfelelő, vagy túl hosszú, vagy túl keskeny volt a szája, vagy nem passzolt a csokor stílusához. Végül a konyhaszekrény mélyéről előkotort egy sosemhasznált mikiegeres bögrét. Abba épp jó volt, és még a színek is harmonizáltak.

Másnap reggel, zt legnagyobb meglepetésére, a csokor közepére visszanőtt a rózsaszín virág. Kint hasított a nap, amitől zt-nek olyan fergeteges jókedve támadt, hogy rögtön felhívta az összes Tízpontos férfiismerősét. Arra gondolt, talán kikinek is szólhatna, azt írta, szereti a Trófea-bemutatókat. És ki tudja, talán még be is nevezhetne a versenybe." Tovább a blogba. (A hozzászólásokat is érdemes.)

A kapcsolódókban meg a NOL nőnapi cikkei.

Semmi köze ugyan a nőnaphoz, de aprilia azóta ismét írt, ezúttal a mai hajléktalan-riportunk kapcsán: "Sajnos túl sokan vannak, hogy mindenkinek segíteni lehessen, de talán ki kéne találni vmi. "örökbefogadás" féleséget embertől emberig, és akkor érzik, hogy tartoznak valahova. Ez az első lépés a szeretethez. A cikkben pont az rázott meg a legjobban, hogy aki gyerekkorában nem ismerte meg a szeretetet, az maga sem lesz soha képes szeretetet adni. Hány ember lehet így?" Tovább a blogba.

Holnap pedig vendégünk a riport-alany. Kérdezni itt.