Egyrészt azért, mert világosan látszik, hogy ebből a demonstrációból már aligha mennek haza vastag bukszával a gazdák. A tárgyalások elnyúlása - akarták, nem akarták - nem nekik kedvez. Az idő előrehaladtával ugyanis a tiltakozó termelőket legsúlyosabban érintő gondok megoldását a kormány egyre könnyebben vállalja. A tárgyalások két hete elég volt arra, hogy a földalapú támogatások mind nagyobb hányadát kifizessék - főképp azoknak a kisebb területet művelő gazdáknak, akik a most demonstrálók derékhadát adták. A gabonafelvásárlásban még távolról sem érte utol magát az agrárkormányzat, de ott is egyre többen érezhetik zsebben a termény árát, aki pedig nem tudott eddig várni, az már úgyis eladta olcsóbban, amije van. (Ezzel együtt a legrosszabbul messze a gabonaintervencióban áll a minisztérium és hivatala, mert az uniós felvásárlást nem lehet felgyorsítani két hét alatt, arra némi túlzással két hónap is kevés, ezért rövid időn belül aligha kapják meg annyian a gabonapénzt, mint a földalapú támogatást.) A háttérben a minisztérium alighanem a tavaly beadott pályázatok feldolgozásával és az idei szabályozás meghirdetésének előkészítésével is előrehaladt. Az idő múlása a kormányt abba a helyzetbe hozta, hogy "az adjátok oda, ami jár" követelésre napról napra több okkal állíthatja, hogy megtette. Az "adjatok több támogatást"-ra pedig egyre keményebben mondhat nemet.

A Magosz eddig élvezett tárgyalási monopóliumán is mind szélesebbek a barázdák, amelyeket a demonstrációra ellenzőként vagy támogatóként nagy hátsójával egyre jobban rátelepedő politika csak mélyít. Mostanra az agrártárca ismét az asztalhoz ültette a többi agrár-érdekképviseletet, ami a Magosz számára azzal a veszéllyel jár, hogy még azokat az engedményeket sem sikerül kiharcolnia, amiket eddig úgy-ahogy elért. Az inkább a nagyobb agrárgazdaságokat képviselő MOSZ ugyanis mind hangosabban protestál az ellen, hogy a nagyobbak kárára adjanak pénzt a kisebb termelőknek. Aligha ezt a büntetést várja az agrártárcától azért, hogy az idén az ő tagjai nem vonultak az utakra. Ezzel viszont a minisztériumnak okot ad arra, hogy az széttárja kezét a gazdaalkuban.

A követelt pénzek kiosztása és az érdekképviseletek megosztása (vagy talán megosztottságuk kihasználása) nyomán most a kormány kerül nyeregbe, míg a demonstráló gazdák a traktoruk nyergében ülve várhatják, hogy vezetőik megelégszenek egy "tisztes döntetlennel", amit azért győzelemként ünnepelhetnek, vagy reszkíroznak, és az elért engedményeket kevesellve keményebb tiltakozásra és akciókra szólítják fel őket. Utóbbiban a totális kudarc lehetősége is benne van.

Egy biztos: rövidesen vagy több traktor áll Budapesten és az országutakon, vagy egy sem.