Gondoljunk bármit arról, léteznek-e egyenlő esélyek, és pontosan honnan származnak egyes "jogok": a minimum, ami elvárható, hogy ne rúgjunk arcba, ne büntessünk, ne különböztessünk meg senkit a neme miatt (sem). Hogy aztán ezen, és a kényszerűen elmotyogott nőnapi köszöntőn túl mi következik a nők számára az esélyegyenlőségből, az teljesen más kérdés.

Törökországban amúgy istenes a nők helyzete, ha az egész muzulmán világgal összefüggésben nézzük. Egy nappal Isztambul után Kuvaitvárosban demonstrált több száz nő, hogy a jogszabályok is végre kövessék azt, amit az ország alkotmánya kimond: a nők a férfiakkal egyenjogúak. Még sincs választójoguk, és ha a nők rákérdeznek, miért nincs, ismerős választ kapnak: "történelmileg így alakult".

A nyugati világ fokozott intenzitással fedezi fel civilizációjának egyik alapkövét, az emberi jogokat, hogy aztán az afrikai, ázsiai viszonyokat látva udvariasan hátralépjen: hoppá, hatáskörünk itt véget ér. Minden emberi jogi retorika ellenére így válik "magánüggyé" nők milliárdjainak helyzete a szudáni, kongói megerőszakolásoktól a kínai kényszerabortuszokon át a kuvaiti, szaúd-arábiai jogfosztottságig. Tíz éve, hogy Pekingben 50 ezer nő (köztük Hillary Clinton) elhatározta: új fejezetet nyit a nők történetében. Hogy a "Pekingi Platform" hol és miben nyitott új fejezetet, azt az ENSZ vizsgálja. Gyanítom, nem lesz túl hosszú a jelentés.

Magyarországon is többet érdemelnek a nők, mint üres frázisokat. Egyenlő pozíciókat a politikában, a közhivatalokban? A döntés a nőké, különben is: a kvótanő nem attól lesz jobb politikus, hogy nő. Egyenlő munkáért egyenlő bért? Jó, de piacgazdaságban, azonos képzettséggel férfiak és férfiak, nők és nők, fővárosiak és vidékiek sem keresnek ugyanúgy. Le a nők elleni erőszakkal? Helyes, de akkor le a kisgyermekekkel szembeni női erőszakkal és a nők kizárólag áldozatként való bemutatásával is. Erős még a nőellenesség, sok a szexista műsor és reklám - de nem segít az EU-ból begyűrűző, félreértett hivatali feminizmus sem, amely nem az egyénekre, a civil társadalomra, hanem szabályozott normákra, fentről jövő népnevelő programokra bízná az értékek átalakulását. "Március a nőké" - ez volt a címe annak a pályázatnak, amit az esélyegyenlőségi tárca hirdetett meg "nők és férfiak társadalmi egyenlőségének elősegítésére". Tizenkét civil szervezet nyert nyolcmillió forintot ilyenekre: babakocsis ügyességi verseny apukáknak, tolatási verseny játék autókkal nőknek; szerepcserés családi nap egy gimnáziumban... Ismét nagyot léptünk előre a nők esélyegyenlősége c. tárgykörben.

Talán el lehetne kerülni az ilyen jellegű megaláztatásokat, ha végre a hivatalokban is belátnák: a nők is egyénekből állnak, és ők is tudnak gondolkodni. Például arról, van-e értelme a nemzetközi nőnapnak.