Több kérdés fölmerül a hét végén történtek kapcsán. Kiderül-e valaha is, hogy pontosan mi történt a pártszervezés során? Erre kevés az esély. Az alapszervezetek feloszlatásáról és újraszervezéséről szóló döntés valójában azt jelentette, hogy a párt vezetősége lemond a teljes igazság kiderítéséről annak érdekében, hogy a választások közeledtével minél előbb tiszta lapot nyithasson. A következő kérdés: sikerült-e ez a hét végén? Erre Vas megyét illetően sem lehet véglegesen igenlő választ adni. Igaz, hogy a tavaly őszihez képest ötven százaléknál is nagyobb létszámcsökkentés arra enged következtetni, hogy jelentős mértékű tisztulás következett be. Az is figyelemre méltó, hogy az alapszervezetekben vezetői tisztséget sem kaptak azok, akik ellen rendőrségi nyomozás folyik. Ám nyilvánvaló, hogy a mérkőzés nincs lefutva - még átmenetileg sem. Erre utal Tóth Csaba nyilatkozata, aki a történtek után is önbizalommal teli: a tagok harmada a megyei küldöttgyűlésen is jelölhet elnököt.

A létszámcsökkenéssel, a fantomtagok lehetőség szerinti kirostálásával csökkentek annak a bizonyos hatalmi technikának a lehetőségei, amely manipulálni képes a vezető pozíciók elosztását. A "régiek és újak" ellentéte azonban még Vasban is belül maradt a párton. Hát még a többi megyében, ahol vagy nem is volt tagrevízió, vagy - mint Kiskunhalason - nem kísérte az országos elnökség szigorú figyelme, s az eredmény is sokkal kisebb lemorzsolódás lett, mint Vasban. Olyannyira, hogy a halasi MSZP-szervezet által kiadott nyilatkozat "túldimenzionáltnak", a párt érdekeire károsnak nevezi a (rendőrség által is gyanúsított) Zuschlag János elleni "médiahadjáratot". Kiskunhalason valószínűnek tartják, hogy a helyi szervezet minden eddigi botlás, gyanú ellenére őt fogja egyéni körzetben jelölni országgyűlési képviselőnek.

A vasi létszámcsökkenéssel a "zuschlagizmus" - az ambiciózus (így hívják ma a karrieristát), az értékelvű politizálást másodlagosnak tartó, eszközökben nem válogató szemlélet - legfeljebb csatát vesztett az MSZP-n belül, háborút nem. Kérdés, az-e az érdeke az MSZP-nek, hogy - a közelgő választásokra tekintettel - az ellentéteket a szőnyeg alá söpörje, vagy az, hogy mindenütt tisztább viszonyokat teremtsen. Hiller István nagy próbája: foglya marad-e ennek a helyzetnek, konzerválja-e az állapotokat, vagy rangra, befolyásra való tekintet nélkül gondolja a tisztázást. Az sem csak ízlésbeli kérdés, hogy Tóth Csabáék és párton belüli támogatóik adnak-e stílust a magyar baloldalnak. Olyan eszközökkel, amelyekkel egy hatalmon lévő pártban nagyon erős pozíciókat lehetett szerezni, lehet-e választást is nyerni? De még ha lehet, akkor is: milyen világ lenne itt azután?