Washington magyar Varázslója
A Milwaukee, a Kansas és a New York Knicks csapatában kilenc évet húzott le az NBA-ben, majd a liga egyik legtekintélyesebb és legeredményesebb menedzsere lett. Jelenleg a Washington vezérigazgatója, a csapatnak otthont adó MCI Centerből a 7. utcára néző, üvegfalú irodájának előző lakója egy bizonyos Michael Jordan volt. A különbség az, hogy Jordannel a Varázslók még a rájátszás közelébe se jutottak, Grunfelddel viszont idén jó esélyük van rá, hogy akár több kört is menjenek. Nem volt könnyű, de egy budapesti rokon és édesanyja segítségével sikerült becserkészni a Wizards "nagy magyar Varázslóját".
Hogyan lett egy focizó magyar kisfiúból profi amerikai kosárlabdázó?
Szatmárban az emberek többsége magyarul beszélt, természetes volt, hogy mi is. Romániából az éves kvóta keretében, zsidó kivándorlóként 1964-ben érkeztünk New Yorkba. Queensben laktunk, és persze folyton a játszótéren lógtam. A kosárlabdát Amerikában "városi játéknak" hívják, a környékünkön mindenki kosarazott. Mindig jó sportolónak számítottam, de korábban sosem kosárlabdáztam, otthon az utcán folyton fociztunk. A New York-i játszótéren azonban, ha nem akartál egyedül maradni, kosarazni kellett. Valahogy megtanultam játszani, és minél jobban ment, annál több barátom lett. Végül ez lett a szenvedélyem.
Járt magyar kosárlabdacsarnokban, látott magyarokat játszani?
- Nem, de volt egy magyar játékos az NBA-ben, Dávid Kornél, őt láttam. Több mint egy évtizeddel ezelőtt jártam Budapesten egy edzőknek tartott NBA-felkészítés alkalmával, de mérkőzésekre nem jutottam el. Magyarul tartottam előadást, a tanfolyamon mintegy háromszáz kosárlabdaedző vett részt.
Van kapcsolata a magyar kosárlabdasporttal?
Nincs.
Segítene, ha megkérnék?
Lehet róla szó.
Az a híre, hogy örök vesztesekből is képes győzteseket faragni. Nem lenne kedve inkább a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányságához?
Nem tudok sokat a fociról, csak azt, hogy tizenegyen játszszák, és abból egy a kapus.
Egy profi sportszervezet élén mire van szükség a sikerhez? Vezetői erényekre, üzleti érzékre vagy sportszakmai ismeretekre?
A három keverékére. Képesnek kell lenni a pozitív környezet megteremtésére, a munkatársakkal szemben magas követelményeket kell támasztani, de igazságosnak kell lenni. Tudni kell őket motiválni, rá kell őket bírni arra, hogy teljes erővel vegyenek részt a közös programban. Persze az üzleti dolgokhoz is érteni kell, mert a kosárlabda nagyon nagy üzletág, játékosaink éves fizetése együttesen 50 millió dollár (több mint 9 milliárd forint - H. G.). Továbbá az is kell, hogy meglásd a tehetséget, tudni kell, hogyan illeszd össze a részeket, hiszen egy-egy játékos egyben óriási befektetés is. Most is van a csapatban, aki évi ötmilliót kap.
Hogyan tudja a sikeres és büszke milliomosokat rávenni arra, hogy érdekeiket alárendeljék a csapatnak?
Éppen ez a trükk. Először is a megfelelő játékosokat kell kiválasztani, gondoskodni kell róla, hogy összeillők legyenek, és arról is, hogy mindenki pontosan tisztában legyen a saját szerepével a csapatban.
A Wizards irányítását minden idők legkiválóbb kosárlabdázójától, vette át. Nehéz volt beleülni Michael Jordan karosszékébe?
A fotelt nem hagyta itt, vitte magával az egész berendezést. Csak a falak maradtak. Itt most minden az enyém. 1977 óta vagyok a profi kosárlabdában, és nagyon tisztelem Jordant, már csak azért is, mert amikor a Knicksszel játszottak, a Chicago Bulls folyton megvert minket. De másfél évtizede vagyok csapatok első számú vezetője, korábban a Milwaukee-t és a New Yorkot irányítottam, a Knickszszel kétszer is eljutottunk az NBA döntőjébe, úgyhogy a saját képességeimet illetően magabiztos vagyok. Nem nézek visszafelé, nem állítom, hogy Michael Jordant követem. Minden nap egy új nap. Tisztelem, amit elért, de nem hasonlítom magam hozzá, igyekszem a tőlem telhető legjobbat nyújtani.
Mitől ilyen népszerű a kosárlabda Amerikában?
Visszakérdezhetnék, hogy mitől közkedvelt a futball Európában? Amerikában igazából három népszerű sport van. A baseballt nyáron játsszák, az amerikaifutballt ősszel, a kosárlabdát pedig télen és tavaszszal. Mindegyik más látványosságot kínál, a kosárlabda a nagyra nőtt emberek sportja, ahol a nézők nagyon közelről követhetik az eseményeket. A kosarasok remek sportolók, az arcukon látszik az érzelem, a játék intenzitása, míg a többi sportágban a játékosok nagyon messze vannak a közönségtől. Azt hiszem, az emberek szeretik közelről látni a játék kecsességét. Ráadásul a kosárlabda igazi csapatjáték, a sikerhez a védekezésben és a támadásban is együttműködés kell.
Egyesek szerint a kosárlabda kisebb válságban van, mert a játékosok már túl gyorsak és erősek. Mindenki tud zsákolni, de egyre kevesebben emlékeznek a régi finomságokra, például a horogdobásra.
A játékosok technikai alapja valóban nem olyan erős, mint korábban volt, ezen javítanunk kell. Másrészt ezen a téren remek munkát végeztek a külföldi, elsősorban európai edzők és játékosok. A kosárlabda már nem amerikai, hanem globális sportág, az NBA játékosainak tizenhat százaléka külföldi, és még több jön. Nagyon sok pénzt költünk játékosmegfigyelőkre, akik járják Európát, Dél-Amerikát, Afrikát és újabban Ázsiát is. A külföldiek megmutatták, hogy nem csupán helyük van az NBA-ben, de ki is tudnak tűnni a mezőnyből.
Mi volt a véleménye Dávid Kornélról?
Atletikus, erős, magas és kemény játékos. Jó lepattanószerző és jól dob. A ligában való megkapaszkodáshoz néha az is kell, hogy az ember éppen a megfelelő időben legyen a megfelelő helyen. Az amerikai stílusra való átálláshoz is szükség van egy kis időre, bár a legjobbaknak ez viszonylag könnyen megy.
Két egyforma képességű játékos közül önnél előnyt élvezne a magyar?
Szerződtetném, ha jó.
Washington, 2005. március
