Hét fővárosjelölt a második körben
Az első kört lezáró sajtótájékoztatón Bozóki András kulturális miniszter azt hangsúlyozta, hogy "mindenki győztes", hiszen a második nemzeti fejlesztési terv elkészítésekor a benyújtott elképzelésekre lehet majd alapozni. A bírálati anyagból viszont az is kiderül, hogy a legtöbb pályamunkából ma még hiányzik az egységes jövőkép és vízió - magyarán a megvalósítható alapkoncepció.
Eger, Miskolc és Pécs pályázatát egyhangúlag támogatta a zsűri, Budapestet, Debrecent, Győrt és Sopront többségi szavazással juttatták a második fordulóba, Kaposvár, Kecskemét, Székesfehérvár és Veszprém pedig nem találtatott alkalmasnak a további versengésre. Az első hét közül kerül tehát ki az a magyar város, amely öt év múlva egy német településsel együtt Európa kulturális fővárosa lehet. (Ma még nem tudni, melyik német város lesz a cím büszke tulajdonosa, a német kormány Brüsszelre bízta ugyanis a döntést.)
A versenyben maradottaknak augusztus közepéig kell elkészíteniük az immár konkrét megvalósíthatósági tanulmányokat. A zsűri ezzel kapcsolatban a következő intéssel élt: "a koncepcionális keretek kidolgozását nem helyettesítheti az egyes folyamatban lévő vagy tervezett beruházásoknak, ötleteknek, terveknek az egymásra halmozása". Ugyanez a gondolat vezette a bírálóbizottságot akkor is, amikor az egyes terveket értékelte.
Eger pályázatát találták a legkidolgozottabbnak, hangsúlyozva, hogy az építészeti megoldások átgondoltak, az egyes programpontok egymásra épülnek. (A város elsősorban föld alatti fejlesztésben gondolkodik. Látványparkot szánnak az érseki palota pincerendszerébe, tudásközpontot a főiskola alá, a föld fölé kerülne viszont az új fényközpont, a Kepes György-hagyaték bemutatóhelye.) A bizottság azt is nagyra értékelte, hogy Eger városa kiemelkedően nagy összeggel támogatja a helyi kultúrát.
A miskolciak elképzelésében az nyerte el leginkább a bírálók tetszését, hogy a kulturális főváros eszme lényegét ragadták meg: a városlakóknak a saját otthonukhoz fűződő viszonyát változtatnák meg a kultúra segítségével. Egy temérdek terhet cipelő közösség kapaszkodási pontja lehetne az Avas régészeti lelőhelyén kialakítandó látványpark, a '73-as rockfesztivál helyszínén megépülő Rocklegendák Csarnoka, az új koncertterem, a fűtőműből kialakuló Science Park, esetleg a Fürdők völgye.
Pécs az erős koncepciójával nyert, valamint azzal, hogy jól illesztette be pályázatába az európai gondolatot. A Jövő gyökerei cím is utal arra, hogy a város nemcsak európai összekötő pontnak tekinti magát, hanem átfogó fejlesztésben gondolkodik. Itt a meglévő értékek rehabilitációja mellett az ipari örökség - például a Zsolnay-épületek - újrafogalmazása és a külvárosok fejlesztése is megjelenik. Mindenképpen felépítenének emellett egy új hangversenytermet.
A "második helyezettek" pályamunkáit illetően a zsűri számos hiányosságra is rámutatott. Budapest a város és a Duna újraegyesítésében és nagy kulturális beruházásokban gondolkodik; a bírálóbizottság hiányolta viszont a mindent lefedő koncepciót, és kétségbe vonta, hogy meglátszana, maradandó nyomot hagyna-e a városon az az év, amelyet a magyar főváros európai kulturális nagyhatalomként töltene.
Debrecen egy japán sztárépítész tervei alapján üveghegyet emelne a Csapó utcában, Debrecen Fórum néven üzletközpontba oltott kulturális intézményt építtetne, revitalizálná lakótelepeit, és Roma Múzeumot alapítana. A zsűri viszont mindezt ötletbörzének értékelte, és kétségbe vonta, hogy az anyag alkalmas lenne a város kulturális identitásának a XXI. század kontextusában való újrafogalmazására.
A Neotechnológiai Múzeumot, Generációk Palotáját és Médiaközpontot álmodó Győr pályázatában dicsérték a példásan széles kultúra fogalmat, viszont kifogásolták, hogy a program túlságosan rendezvénycentrikus, keveset örökítene át a jövőre. Sopron esetében éppen azt értékelték, hogy a sokrétű tematikának - Liszt-kultusz, Fertőd és a világörökség, a Páneurópai Piknik - köszönhetően igyekszik hosszú távú hatást elérni, hagyományt teremteni.
A második fordulóra készülve a pályázó városoknak nemcsak a konkrét terveiket kell megfogalmazniuk, hanem azt is világossá kell tenniük, mindezt miből valósítanák meg. Az Európai Unió legfeljebb egymillió euróval tudja ugyanis segíteni a győzteseket. Az eddigi tapasztalatok szerint a 30-35 millió eurós költség 40 százalékát országos, 50 százalékát helyi forrásokból kell fedezni. Az utóbbi esetében döntő jelentősége lehet az uniós pályázatoknak.
Székesfehérvár pályázatát "szakmailag, nyelvileg és nyomdailag" is kifogásolhatónak tartotta a zsűri, s abban semmi nyomát sem találta az elvárt innovatív kulturális projekteknek.
Veszprém továbbjutását többek között az a tény akadályozta meg, hogy a kulturális elképzeléseknél lényegesen nagyobb teret kaptak a közlekedés vagy a turizmus fejlesztését célzó tervek.
Kecskemét a Kodály-kultuszra épített volna, de a zsűri úgy vélte, ez az ötlet nem látná el elég munícióval az egész, egy teljes évig tartó programsorozatot.
Kaposvár a "szabadság" eszméjére alapozta volna a saját tervét, de a bírálóbizottság szerint ez nem bírna jelentős kulturális mozgatóerővel, mi több, semmivel sem jellemzőbb Kaposvárra, mint bármely más európai városra.
