Csillapított forgalom
Lehet, hogy félreértettem valamit, de emlékeim szerint arról volt szó, hogy a Király utca sétálóutca lesz, a kávéházak, kisebb éttermek kifuthatnak a házak elé, benépesül a táj, és ugyanolyan nyüzsgés, pezsgő kiskereskedelmi élet lesz itt rövidesen, mint amilyet a XIX-XX. század fordulóján készült fotókon látni. Igaz, persze, hogy mínusz tíz fokban kinek van kedve pezsegni, de akkor sem hiszem, hogy itt valaha is akkora élet lesz, mint vártam volna. Kétségkívül egy csomó pozitívum van abban, hogy a szakaszt felújították rendezettebb a környezet, ostornyél lámpák jelentek meg, amelyek ehhez a közeghez illenek...
??????????
Mi az, hogy: ??????????
Ez tíz kérdőjel, ami arra utal, hogy ebben a bizonyos közegben egyetlen szecessziós ház sincs, ellentétben az ostorlámpákkal, amik viszont igen.
- Lehet, hogy régi dokumentumok alapján döntöttek ezek mellett a lámpák mellett, lehet, hogy azért, mert a nosztalgia és a szecesszió fogalma összecsúszik a fejekben...de tudod mit? Nem zavarnak a lámpák.
Hallelúja. És mit szólsz a csillapított forgalomhoz, amely, mint látható, egyetlen összefüggő közlekedési dugót jelent?
Hát igen. Nem értem, miért kellett leaszfaltozni az utat, miért nem volt jó felújítva a régi macskakő, amely eleve csillapította forgalmat. De nem csak ezért nem értem: ha már nemes anyagokkal burkolták az utcát, akkor miért az aszfalt? A másik: elvileg ki lettek volna űzve az autók, de a járdaszélesítés haszonélvezői mégis csak a kocsik lettek, most már legitim módon parkolhatnak a széles járda helyén, ahelyett, hogy széles járda lenne, amely a gyalogosoké és a teraszoké.
Parkolni márpedig muszáj, mert máshogy igen nehéz ki-beszállni.
Persze. Parkolóházakban. Mélygarázsokban. A környéken van egy-két üres telek, sőt magában az utcában is. Szerintem meg lehetetett volna oldani, hogy kiszámolják az utca parkolási kapacitását, ez alapján parkolóházat építenek, és a kocsikat betolják a garázsba.
Ahogy elnézem, a facsemetéknek otthont adó magas-ágyásokban máris legalább ötven tonna kutyaszar gyűlt össze, ami azt jelenti, hogy a bennszülöttek megbarátkoztak az új tér-elemekkel, szívesen használják őket.
Elképesztő. Ez olyan sok, hogy szerintem nem itt képződik, hanem úgy hozzák.
Talajjavítónak.
Annak.
Buja növényzet lesz itt akkor.
Hál' istennek. A fácskák egyébként még ilyen csenevész állapotukban is alkalmasak arra, hogy érezzük azt a fajta léptékváltást, amely egy városi közteret otthonossá tud tenni. Mert mi kell ehhez? Ember, fa, lámpaoszlop, ház. Kicsit bánt egyébként, hogy a fa-dézsákat a járdaszegélytől legalább negyven centire pakolták le, kicsit még tolhatták volna kijjebb, ezzel is lehetett volna nyerni egy kis helyet, ami itt-ott kifejezetten szűk. Örömteli változás viszont, hogy néhány éve, abszolút spontán elkezdett átalakulni a kiskereskedelem. Már nem a műszaki bizományik uralják a tájat, a Király utcának ezen a részén, sőt a keresztutcákban és még az Andrássy úton is a kortárs formatervezés, lakáskultúra, lakberendezés hódít teret. Most, hogy ebbe jobban belegondolok, megkockáztatom, a köztér arculatát hozzáilleszthették volna az itt reprezentált formavilághoz. Nem múltba fordulva, hanem a XXI. századi tárgy-kultúra, köztér-design szellemében, tehát progresszívebben, modernebben.
Ja, króm-vanádium fák, nikkelezett kutyák. Vigyázz: itt fekszik egy döglött galamb, a csillapított forgalom mártírja, rá ne lépj, rossz hangot ad olyankor.
Ajajaj. Hanem itt a Kazinczy utca sarkán meg is van a parkolóház helye. Az egész Király utca parkolási igényét ki lehetne elégíteni ezen a telken.
Nem értem, mit keres itt ez a ganédomb, azok után, hogy ennyi pénzt öltek a rendezésbe. De te biztos igen, nem?
Hogyne. Ez egy úgynevezett játszótér. A szokásos budapesti játszótér.
Íme, még egy példa, milyen szépen és magától értetődően használatba vette a székesfőváros népe az újjávarázsolt utcát: a csillivilli fekvő rendőr hasa középen máris kezd beszakadni.
Törik a fekvőrendőr, kifordulnak a kis bazaltkockák. Nincs mese, javában építkeznek a Székely Mihály utca sarkán. De egészen biztos vagyok benne, hogy a kivitelezők rendbe fogják hozni, amint kész a házuk. Különben pedig azt látjuk itt, amit annyi helyen máshol. Elkészül valami - most mindegy, hogy esztétikailag hogyan ítéljük meg, mert mindenképpen rendesebb, rendezettebb lesz tőle a kép -, de nem tudjuk használni. Jön a sok tahó, töri, firkálja össze-vissza. Sajnos be kell rendezkedni arra, hogy folyamatosan javítgatni, pótolni kell mindent, egészen addig, amíg a lakosság megszokja, hogyan kell egy ilyen közeget használni.
Ha jönnek a karbantartók, ezt a hámló műemlék-épületet is megcsinálhatnák, a 21-est. Tervezte bizonyos Pollack Mihály, épült 1833-ban. De biztos vagyok benne, hogy a probléma jelezve van, és. Ez a Székely Mihály utcai ház viszont szép nagy lesz.
Igen. Négyzetméter-maximálás. Kár, hogy azt a hangulatos feliratot, hogy Grossmann Mór, ami pár éve bukkant elő, nem őrizték meg a szomszéd ház tűzfalán. Mondjuk egy üveg mögött. De nem hiszem, hogy bántó lesz a ház, csak egy kicsit lett jobban püffesztve, mint kéne, nem nyúlik lényegesen a szomszédos épületek fölé. És itt épül az egyik ismert dizájn-cég háza. Nagyon heroikus küzdelmet látunk, van egy kereskedő, aki tizenöt éve öli bele a pénzét és az energiáját egy jó, közösségfejlesztő ügybe. Az efféle kezdeményezéseket az államnak vagy a városnak fel kellene karolnia. Sokat dobna a városon, ha segítenének, hiszen közügy, hogyan néz ki egy-egy utca. Miféle tárgyi világ vesz körül bennünket. Nézd csak, milyen jó neve van a szállodának, vagy mi ez: Domina Fiesta. Azt sugallja, hogy itt bőrbe öltözött nők úgy fiesztáznak, hogy korbáccsal vernek kutyapózban álló, meztelen urakat.
Jól hangzik. De a villogó világító neon-fog se rossz, ott a kirakatban. Messziről olyan, mintha ritmikusan vér bugyogna belőle, de csak azt jelzi, hogy 0-24-ig vannak. De meg is érkeztünk a Nagy Placchoz. 97-ben úgy volt, hogy plaza lesz itt. Nem lett, maradt fizető-parkoló.
Hál istenek nem lett plaza.
Ez az ötszáz tonna por most jobb.
Nem, de sok jót lehetne csinálni itt, plaza nélkül is. Errefelé viszont már én is kezdem idegennek érezni a szecessziós lámpákat, a historizáló utcabútorokat. Az eklektikus házak közt még elmentek, de ez itt már a 20-as, 30-as évek. És itt az Anker köz, amelyről azt hittem, hogy hermetikusan el lesz zárva a kocsiktól Budapest egyik legegyedibb helye, ahol aztán tényleg nyüzsöghetne a nép. Szerintem semmi baj nem történne, ha nem engednék ki rajta az autókat a Károly körútra.
