Michael Crichton tudományos-fantasztikus regényeiről és filmjeiről híres. Ő írta és rendezte a Kómá-t és a Twister-t. A Vészhelyzet című sorozat producere.

De tudományos képzettsége is van, a számítástechnikában is kiváló. Mielőtt sci-fi írásba és rendezésbe kezdett, rövid ideig egyetemi előadóként és kutatóorvosként dolgozott.

Másfél éve egy nagy feltűnést keltő előadásában valóság és fantázia, igazság és propaganda, tudomány és sarlatánság szétválasztását nevezte a kor legnagyobb kihívásának. Az "environmentalizmus", vagyis a környezetvédő ideológia Crichton szerint "a zsidó-keresztény vallásos hagyomány és mítoszok 21. századi megfelelője".

Legújabb, The State of Fear című regénye egy összeesküvésről szól. Environmentalista szervezetek és kutatóközpontok magukhoz akarják ragadni a hatalmat. Hogy befolyásukat növeljék, mindenáron a közfigyelem középpontjába akarnak kerülni. A médiát elárasztják tudományosnak látszó bombasztikus jóslatokkal. A globális felmelegedés katasztrofális következményeivel riogatják az embereket. Olyan elméletet dolgoznak ki, amelyet minden kicsit is szokatlan időjárási jelenség megerősít. Ha esik, ha fúj, ha áradnak vagy éppenséggel kiszáradnak a folyók, minden az ő vészjósló próféciáikat igazolja.

A regény kapcsán az éghajlatkutató Hans von Storch és a tudományszociológus Nico Stehr arról értekezik a Spiegel-ben, hogy mennyire állják ki a tudományosság próbáját a globális felmelegedésre vonatkozó előrejelzések.

"A tudomány önkorrigáló mechanizmusa nem működik" - írják. - A kételkedés a tudományosság alapfeltétele. Aki viszont az éghajlatváltozáshoz szkeptikusan viszonyul, azt a klímakutatók eretneknek nyilvánítják és kiátkozzák. Rossz esetben a Gonosz, az olajipari óriáscégek bérencének bélyegzik, és inkvizíció elé állítják.

A dán Björn Lomborg Sceptical Environmentalist című könyvében statisztikai adatok alapján azt igyekezett bizonyítani, hogy a környezet állapota nem hogy nem romlott, hanem egyenesen javult. Lomborgot bepanaszolták a Dán Tudományetikai Bizottságnál. A bizottság 2003-ban "egyoldalúnak" és "a bevett tudományos gyakorlattal ellentétesnek" ítélte munkáját. Két év vizsgálódás után másodfokon aztán mégis felmentették.

A média is rátesz egy lapáttal. "Csak a katasztrófák érdekesek. A józan elemzés unalmas. Crichton regényének rosszfiúihoz hasonlóan a média azt sugallja, hogy a katasztrófák egyre gyakoribbak és egyre súlyosabbak" - állítja Stroch és Stehr. - A nézők csak a szenzációra figyelnek. Az évszázados hidegrekordra, rekordmelegre és hasonlókra. Nem véletlen, hogy az időjárás-jelentést közvetlenül a sporthírek után adják.

Az emberek könnyen belefásulnak abba - figyelmeztet a Spiegel cikke -, hogy a környezetvédők állandóan farkast kiáltanak, még ha jó szándékkal is. A nyilvánosság érdeklődése drága kincs. Nem szabad elfecsérelni, mert ha elfogy, akkor a valódi veszélyeket sem sikerül elkerülni. "Nehéz a nyilvánosság figyelmét felhívni egy-egy faj kipusztulására, ha előtte apokaliptikus jóslatokra ragadattuk magunkat."