Az eset ettől függetlenül, önmagában is lehangoló, még akkor is, ha az ember persze tisztában van azzal: a kettős állampolgárságról tartott referendum olvasata a romániai magyarság körében sok tekintetben eltér a hazaitól. Ebben a lázas állapotban láthatóan teret próbálnak nyerni a szélsőségek - a jelek szerint nem is teljesen eredménytelenül. Eörsi vesszőfutása ugyanis valahol abba a sorba illeszkedik, amelynek eddigi mélypontja az volt, hogy az RMDSZ konkurenciájaként fellépő szervezet egyik képviselője, Molnár József a Gyurcsány-kormánnyal kapcsolatban antiszemita megjegyzést engedett meg magának. "Magyarország lassan második Izraellé válik" - mondta.

Ezek az ismétlődő incidensek arra utalnak, hogy Erdélyben ma vannak olyan erők, amelyek a magyar-magyar feszültségek élezésében, az anyaországgal folytatott párbeszéd időleges ellehetetlenítésében érdekeltek. Lényegében arról van szó, hogy az említett körök megmagyarázhatatlan okokból felhatalmazva érzik magukat annak eldöntésére, hogy ki a magyar, és ki a hazaáruló, sőt még arra is, hogy bárkit kitilthassanak a magyar nemzetből. A konkrét esetben: mindazokat, akik nem szavaztak decemberben igennel a magyarországi referendumon. Ami azért mégiscsak hallatlan aránytévesztés.

Feltűnő az is, mennyire egyoldalú e türelmetlenség. Mert miközben a kisebbségi radikálisok megvonnák a szót az ellenkező véleményen levőktől - az elmúlt években soha senki nem akadályozta meg egyetlen - még oly szélsőséges - kisebbségi vélemény kifejtését az anyaországban. E lehetőséget magától értetődően mindenki megkapta a referendum előtt is; a népszavazás eredménye szerint e nyilatkozatok kontraproduktívnak bizonyultak, akkor talán célszerű volna, hogy az illetők magukban keressék a hibát, ne pedig másban.

Mind nyilvánvalóbb, hogy a mára kialakult feszült állapot már rövid távon súlyos károkat okozhat a magyar-magyar együttműködésben. A kisebbségek támogatása nyilván csak közös vállalkozásként működhet eredményesen; a szélsőségek előtérbe nyomulása az ügy diszkreditálódásához vezethet. Ráadásul a mai Magyarország éppen eléggé meg van osztva ahhoz, hogy egyik fele sértve érezze magát, ha azt látja: radikális kisebbségi politikusok nem szűnő elszántsággal a legitim magyar kormányzat ellen viselnek valóságos keresztes hadjáratot - lényegében a 2002-es választások óta. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy sokan érzelmileg távolodhatnak el egy olyan ügytől, ami, ha nem össznemzeti módon van menedzselve, akkor nyomban pártpolitikai sunyiskodássá silányul.

E próbálkozásokat mértékadó elhatárolódó gesztusok tudnák ellensúlyozni. Ilyenek - leszámítva Eckstein-Kovács Péter szenátor elhatárolódó nyilatkozatát - vasárnapig nem nagyon voltak Erdélyben. De talán nem reménytelen ilyenekre várni.