"Csak pár percet tartott örömünk"
"Abszurd az egész. Azt állítják, hogy mindent megtettek, hogy figyelmeztessék a gépjárműben ülőket, aztán egyszerűen belelőnek" - nyilatkozta vasárnak egy német lapnak Giovanni di Lorenzo, a Zeit című hetilap főszerkesztője -, "Mi, újságírók nem bízhatunk meg a hivatalos magyarázatokban". Giuliana Sgrena a német hetilap munkatársa, iraki tudósítója volt.
"Szélsőségesebben nem is lehet megélni az érzelmek hullámvasútját. Péntek este hétkor még koccintottunk munkatársunk szabadulására, és aztán megérkezett a hihetetlen hír" - nyilatkozta di Lorenzo. A Zeit információi szerint összesen négyszáz lövést adtak le a járműre, amelyben az újságírónőt a bagdadi reptérre szállították.
Sgrena maga is az amerikai hadsereget hibáztatta. A katonai vezetés azt állítja, hogy a kocsi nagyon magas sebességgel érkezett az ellenőrzőpont felé, és mikor a vezető nem reagált a figyelmeztetésre, a katonák tüzet nyitottak. Sgrena elmondása szerint a kocsi viszont "normális" sebességgel haladt a tragédia előtt - ahogy azt az Ansa, az olasz állami hírügynökség jelentette.
A hadsereg hivatalos magyarázata szerint kézjelzésekkel és fénykürttel próbálták megállásra bírni a gépjárművet. Ezek után figyelmeztető lövéseket adtak le. Az olasz újságírónő másként emlékszik a történtekre. "Először azt sem tudtuk, hogy honnan jöttek a lövések" - nyilatkozta Sgrena az Italia La 7 tévécsatornának. "Nem egy ellenőrzőpontról lőttek ránk, hanem egy őrjárat katonái, akik előtte reflektorral világítottak ránk".
"Tűz- és golyózáporba kerültünk, és ezek örökre elnémították a boldog hangokat" - írta Sgrena az Il Manifesto című lapnak kórházi ágyából. A kocsi vezetője próbálta a katonákkal megértetni, hogy ők olaszok. Calipari különleges ügynök rögtön a hölgy elé vetette magát, hogy testével védje életét. "Éreztem utolsó lélegzetét, aztán meghalt" - írta Sgrena. Az újságírónő bevallása szerint rögtön emberrablói szavaira emlékezett vissza, akik figyelmeztették szabadulása előtt, hogy "az amerikaiak nem akarják, hogy visszatérj".
Az Újságírók határok nélkül nevű civil szervezet ENSZ-vizsgálatot követel a tragédiáról. Eddig csak az olasz ügyészség kezdte meg a nyomozást. Az eset után Bush telefonon hívta fel olasz kollégáját, Berlusconit, hogy személyesen kérjen bocsánatot. Állítólag az olasz miniszterelnök a színfalak mögött valóságos dührohamot kapott a történtek miatt.
Bár Róma hűséges partnere az amerikai kormányzatnak, a hangulat már a tragédia előtt fagyos volt. Berlusconi állítólag megharagudott az amerikai elnökre, amiért Bush ötnapos európai látogatása után a háborút ellenző Chirac, Putyin, Schröder hármas minden tagjával tartott négyszemközti megbeszélést, az olasz kormányfőnek csak egy kézfogás maradt Brüsszelben.
Vasárnap hajnalban Olaszországba érkezett Nicola Calipari ügynök holtteste. Az olasz zászlóba csomagolt koporsó előtt tisztelgett Carlo Azeglio Ciampi, olasz köztársasági elnök. A római katonai reptérről hét olasz tévétársasági is élőben közvetített, így egész Itália láthatta, ahogy Calipari családtagjai zokogni kezdtek a koporsó érkezésekor. Még vasárnap elvégzik a boncolást Rómában, hétfőre állami temetést terveznek.
"Csak pár percet tartott örömünk" - írta a pénteki hírekkel kapcsolatban az Il Manifesto. "Ennyi idő telt el a két telefonhívás között. Az elsőben közölték, hogy Giuliana kiszabadult, a másodikban megtudtuk, hogy az a férfi, aki mindenkinél többet tett szabadulásáért, meghalt. 15-20 perc, legfeljebb ennyi idő telik el, miközben egy embert visszanyerünk, és egy másikat elvesztünk. Egy abszurd háborúban állunk, melyben kockáztatjuk, hogy mindenkit elvesztünk".
(Forrás: Spiegel, Zeit)
