Még véletlenül sem idealizálnám a szövetséget, de attól tartok: a duzzogóknak bizony igazuk van abban, hogy a szakvezető érvelése több sebből is vérzik.

Mindenekelőtt: kinézek az ablakon, és azt látom, szakad a hó. Azaz valóban nehezen lehetne ma elkezdeni az idényt, és ha mégis játszanának a csapatok, akkor meg feltehetően az volna a kapitányi probléma - a mérkőzéshiány helyett -, hogy a válogatott itthon futballozó tagjainak egyike-másika megsérülne a fagyos talajon. (Jelzem, Matthäus személyesen megtapasztalhatta, hogy szerdán Bécsben, a magyar átlagnál korszerűbb Práter stadionban - a pálya eljegesedése miatt - elmaradt az osztrák- horvát barátságos találkozó.) Apropó, hazaiak! A magyarországi halasztás korántsem érinti a teljes keretet, hiszen a nemzeti együttes legutóbbi - gyászos - fellépésén hét "külföldi" kapott helyet a kezdő tizenegyben Walesben. (Bár közülük Gerára nem számíthat a "bolgár" meccsen a német edző.) De vissza az időjáráshoz: a hóhelyzet nyomán eltűnődhetünk azon, hogy 1. Matthäus extraklasszis játékos volt; 2. edzőként még nem vitte olyan sokra; 3. meteorológusnak semmiképp se szegődjön el...

Ami pedig a legközelebbi vb-selejtező "sorsdöntő" jellegét illeti: a mérkőzés legföljebb egyéni szempontból az. Ha ugyanis nem nyer a magyar válogatott, akkor alighanem felvetődik, hogy vajon Matthäus maradjon-e a szövetségi kapitány. Amenynyiben győz a csapat, úgy e kérdés nem merül fel - mármint egyelőre nem, mivel a határozott ígéret megtartása, azaz a húsz év utáni magyar vb-szereplés még a bolgárok felülmúlása esetén is erősen kétségesnek látszik. Nem utolsósorban azért, mert mind Zágrábban, mind Stockholmban hallatlanul sima vereséget szenvedett az együttes, amely a vb-selejtezők eddigi nyolc félideje közül csak negyvenöt percig (az izlandiak elleni találkozó második szakaszában) nyújtott válogatotthoz méltó teljesítményt. Ezt az MLSZ-ben is tudják, és az elnökségben akadnak emberek, akik úgy vélekednek: annyi gólt, amennyit Horvátországban, Svédországban vagy az idei két barátságos mérkőzésen szerzett az együttes, Détári Lajos vagy Nyilasi Tibor irányításával (ráadásul olcsóbban) is elérne a csapat...

Ezért aztán Matthäusnak illene megfontoltabbnak lennie, elvégre - miközben kipróbált már boldog-boldogtalant - az ő dirigálásával sem javult a teljesítmény. Ez egyébként nem a kapitány hibája, hiszen vezényelhetné a magyar válogatottat a Mourinho, Sacchi, Scolari hármas is, nálunk nagy valószínűséggel a nagymesteri trió sem jutna egyről a kettőre. De ha már változatlan maradt a produkció színvonala, akkor a mértéktartás volna a leghelyesebb, s főként nem kellene ellenségeket keresni. Már csak azért sem, mert "az itt mindenki hülye" kicsengés annak a szervezetnek a vezetőségére vonatkozik, amely Matthäus munkaadója. Ha én arról nyilatkoznék valamely fórumon, hogy a Népszabadság elöljárói "amatőrök", aligha veregetnének hátba a szerkesztőségben. (Bár isten ments, hogy magamat a német sportemberhez hasonlítsam; csupán a helyzet fonákságát igyekszem érzékeltetni.) A vendég tréner kettőt tehet: vagy akceptálja az elnökségi döntéseket, vagy nem, az utóbbi esetben viszont igazából csak egy választása van.

Mellesleg nem mazochizmusból fogadta el az MLSZ ajánlatát.

S ha tetszik, ha nem (ha tudta, ha nem), muszáj figyelembe vennie: hova szerződött.

Matthäus: Achtung!