Miért fogalmazták meg ezt a kérdést?

Minduntalan az irodalom esztétikai és erkölcsi önértésének, önmagáról való gondolkodásának hiányával szembesülünk. Azt gondoltuk, itt az ideje a vélekedések, nézetek, álláspontok kifejtésének és ütköztetésének. Aztán meglátjuk.

Ami elsősorban mégiscsak a kritika dolga volna. Azaz: kritikusok vannak, kritika nincs. Mit értsünk forradalmon az irodalomban?

Ahogy Roland Barthes - és vele Esterházy Péter oly sokszor - fogalmazta: "helyéről elmozdítani a beszédet annyi, mint forradalmat kirobbantani". Forradalom jelen esetben az - nyersen fogalmazva -, ha olyan mű lát napvilágot, amely az irodalomnak új irányt szab. A megváltozott rendszerhez aztán azok is viszonyulnak, akik másképp írnak, gondolkodnak, akik ellene fordulnak vagy éppen nem is foglalkoznak vele. Ez a szétsugárzó hatás, amely a köznapi nyelvet is elérheti. Utoljára a '70-es, '80-as években volt ilyesmi.

Vagyis az elmúlt huszonöt-harminc évben a Prae szerint sem történt olyan mély és kiterjedt változás, amit forradalomnak nevezhetnénk? Akkor meg mire jó a kérdés?

Nem szeretném kijelenteni, hogy nem történt semmiféle, minden későbbi irodalmi jelenséget meghatározó változás. Talán csak arról van szó, hogy mi, együtt, közösségként, nem vettük észre.

Azért sok szó esett olyanokról, csak példaként kiemelve, mint amilyen mondjuk Závada Pál regénye a Jadviga párnája, Oravecz Imre Szajlája, Bertók László, Borbély Szilárd kiteljesedő költészete, Krasznahorkai László munkássága, Parti Nagy Lajosé, a versek, novellák, a fantasztikus Sárbogárdi Jolán! Volt és van miről beszélni.

Ezért is reméljük, hogy a beérkező válaszok talán új irányt szabnak az elmúlt 15 év értelmezése számára, és kiderül: itt óriási változások zajlottak, csak nem láttuk, esetleg nem mondták elég sokan ugyanazt. Ha így lesz, a körkérdésre adott válaszokból az is kiderülhet, hogy a fél magyar értelmiség úgymond átaludta a forradalmat.

Miért olyan fontos az, hogy volt-e vagy sem az irodalomban - maradjunk a kifejezésnél: forradalom? És ha nem volt? Attól más lesz valami?

Nem árt néha magasabbra felemelkedni, és elgondolkodni a nagy változásokon. Ahogy az imént mondtam, az önértés fontosságára hívjuk fel a figyelmet. Mert, bizony, attól más lesz valami, ha meglátunk, megértünk egy folyamatot, ha tudatosabbá tesszük azt mindenki számára. Kérdésünkre például az a válasz is lehetséges, hogy kicsiny közösségekre töredezett az irodalomszerető és irodalmat művelő társadalom, melyben nincsenek nagy, közös, csak részleges fejlemények, változások. De akkor éppen ennek van kitüntetett jelentősége.

Megmozdíthatók egy körkérdéssel az írók, költők, kritikusok?

No, ez jó kérdés. Egyrészt tudunk lusta, konfrontálódni nem akaró, másrészt izgága, mindenkibe és mindenbe belekötő írókról. Van tehát, akit könnyebben lehet mozgósítani, és van, akit nehezebben. Bármi megtörténhet. Ne felejtsük, hogy van hagyománya Magyarországon a körkérdésnek, elég csak a Medvetánc posztmodernről szóló, 1987-es akciójára gondolni. Ha mégis mozdulatlan marad a magyar irodalmi élet, az a mi rovásunkra lesz írható.

Mit kezd a Prae az eredménnyel, bármilyen is legyen az?

Válogatást adunk a Prae irodalmi folyóirat május végén megjelenő 2005/2-es számában, s ennél szélesebb körben, minden értékelhető szöveget közzéteszünk az addigra megújuló honlapunkon (www.prae. hu), ahol a felhívás is olvasható. És hogy mi lesz az egész akció utóélete? Erre a kérdésre csak a csillagjósok tudnák megadni a választ. Mi mindenesetre a szebb jövő reményében végezzük a munkánkat.