Még akkor is, ha "csak"
a fogyasztás büntethetőségének visszavonásáról beszélnek. Hiába bizonygatják a tiltakozók, hogy a függőség kialakulása a könnyű drogok használatával kezdődik, mintha süketek lennének, még vitázni sem hajlandók. Rossz az SZDSZ példálózása az alkohollal és a dohányzással. Jómagam nem iszom
és nem dohányzom. Nem szeretem a mértéktelenül
és kulturálatlanul ivókat és dohányzókat, de belátom, hogy több évszázados
(évezredes?) szokást nehéz visszaszorítani. Már megkezdődött azonban a nem dohányzók érdekeinek
védelme.

Abban látszólag igaza van az SZDSZ-nek, hogy az
a fiatal miért szenvedjen el
szigorú börtönbüntetést, aki csak egyszer próbálta ki
a könnyű drogot. Csak azt
felejtik el, hogy ezek a fiatalok nem biztos, hogy megállnak a kipróbálásnál.
A gyógykezelés költségeit utána az államnak kell állnia, hogy a bűnözésről -
ami a drog természetes vonzata - már ne is beszéljünk. És ha tudja a következményeket, akkor miért kezdi el a kábítószer fogyasztását? Csak addig szabad állampolgár, akinek jogai vannak, amíg kipróbálja a drogot? Ha büntetést kell állnia, akkor szegény megtévedt fiatal? Elég hamis érv!

Az igazi bűnös természetesen a terjesztő. Javaslom, hogy maradjon meg
a súlyos fenyegetés
a felhasználó ellen, de mentesüljön, ha bevallja, kitől vette vagy kapta az anyagot. Ha nem hajlandó elárulni
a kereskedő nevét, ülje le
a fogyasztó a büntetést!