Ötödik lehetne az észt koalíciós belviszály, hatodik a bolgár excár-kormány kopása, a hetedik a román koalíciós hercehurca, és hagyjuk is abba a felsorolást. Mind kártyavár? Az egyik rántja a másikát, "mert mindegyik determinált"? Újabban ezen morfondíroznak azok, akiknek kedve vagy dolga van térségünkkel foglalkozni. Mire jutnak, majd megtudjuk, addig, ha semmi más nem is, de annyi közös vonás látható, hogy tizenöt esztendővel a szabadpiaci demokrácia létrehozása után Kelet-Közép-Európa politikai elitjei súlyos válságban vannak. Ami reform, akár jobbról, akár balról megvalósult, zömmel keservet és csalódást hozott az alsó többségnek. Ami reform elmaradt, attól a kevés többlet közjó is elveszni látszik.

Lehetne meglepő, hiszen történelmi mércével mérve óriási az a teljesítmény, amelyet ezen népek-országok nyújtottak, eljutván a szovjet rendszertől az Európai Unióig. Aki nem zuhant koldus-hajléktalan nyomorba, reménytelen munkanélküliségbe, annak megérte. Még ha sokkal több lett a bizonytalanság és az egyenlőtlenség életében. De hagyjuk.

A politikai elitek elkopása ugyanis nem elsősorban az átalakulásból vagy annak befejezetlenségéből fakad. Nem is abból, hogy az újdemokrácia "voltkommunista" vagy "újkonzervatív" vagy "dacliberális" tagjai emberi mivoltukban rosszabbak volnának nyugati kollégáiknál. Az sem igaz, hogy korruptabbak, s politikusi képességeik átlaga alacsonyabb.

A politikusi teljesítményük alacsonyabb. Nem képesek egyetértési közmegegyezéseket alkotni és betartani. Nem tudnak ciklusokon túl tervezni, még egy reformsort sem végigvinni, hogy értelme, majd haszna legyen. Nem bírják az önkorlátozást, már nem is akarják elválasztani a politikát a közpénzi és közpozíciós zsákmányszerzéstől. Nem hajlandóak elválasztani a pártrivalizáló politizálást a szakpolitikától, még akkor sem, amikor ez az egész elitnek közös érdeke volna. És nem hajlandók - a populizmus túladagolásán túl - valódi kapcsolatra, de legalább értelmes párbeszédre azokkal, akiknek a nevében törvényhoznak, kormányoznak. Mindettől "keletiek" még mindig, sőt: kevésbé nyugatiak, mint az új rendszer hajnalán voltak, amikor még friss volt a szabad politikai kultúra illata, és igyekeztek jó tanulónak mutatkozni.

És nem veszik észre, hogy az emberek "ott alul" közben - túlnyomórészt - kitanulták a demokráciát és a szabadpiacot. Annyira biztosan, hogy felmérhessék, milyen messze van a keleti elitek működése a jó kormányzástól, a közérdek távlatos képviseletétől, a közgondok értelmes kezelésétől. Pártfüggetlenül, szinte mindegyik érintett országban, és - sajnos - általánosíthatóan, folyamatosan.

Kormányválságok jönnek-mennek, ez rendben is van, máshol is gyakran elkártyázzák a végrehajtó hatalmat. Ám nálunk, keleten, ettől mindig fölborul az összes dominó. Ezért a kifogásolt területeken nincs javulás, és nő az "államadósság": az állam elitje adós marad a demokrácia és szabadpiac közjóvá tételével.

Nem gyerekjáték: ha a következő lengyel, cseh, magyar, satöbbi kormány ugyanígy folytatja, akkor "a nép" más kártyákkal fog dominózni.