"Attól tartok, hogy Európa elpusztul"
Büszkén mondhatom, hogy én voltam a lublini katolikus egyetem erkölcs-filozófia professzorának, Karol Wojtylának az utolsó asszisztense. Filozófia szakos hallgatóként a kommunizmusban elnyomott egyházaknak és értelmiségieknek segítettem, én csempésztem nyugatra Václav Havel és Wojtyla műveit is. A pápa rendkívüli ember, és kiváló tudós. Adalék ehhez egy anekdota: krakkói érsekként egy templom előtt haladt el, énekszó hallatszott ki. Wojtyla hosszan gondolkozott, végül megállapította, hogy lausitzi szorb nyelvjárást hall. Eközben olasz zarándokok énekeltek benn lengyelül!
Wojtylából katolikus egyházfő lett, önből katolikus politikus...
Az elvek ugyanazok. Nézzük például a nők kérdését: hogyan lehet egy olyan Európában élni, amely nem tanítja meg a nőknek és férfiaknak, hogy anyák, apák legyenek. Nálunk a karrier a vívmány, az anyaságért tett erőfeszítés nem. Tagadjátok meg a természetet, a házastársi szerelem hiú ábránd, csak a szex! - ezt hirdeti a mindenből árut gyártó mai európai kultúra. Pedig az élet szépségét megéneklik a szentek és a költők, s a politikusoknak abban kell segíteni, hogy a nők össze tudják egyeztetni a munkát és a gyereknevelést. A családpolitika a jövő kihívása. Ha nem sikerül tenni valamit, Európa elpusztul. 100, maximum 200 év múlva nem lesznek európaiak. Felesleges a muzulmán hódítás miatt aggódni: mi a rossz abban, ha a muzulmánok elfoglalják az öngyilkos európaiak által kiürített kontinenst?
Mit tart az európai kultúra alapvető problémájának?
Azt hiszik, a szabadság azt jelenti: mindenki azt tesz, amit csak akar.
Például a homoszexuálisok...
A természet törvényeinek megsértése büntetéssel jár. Aquinói Szent Tamás óta tudjuk, hogy a nemek közötti helytelen kapcsolat, a család felbomlása elpusztítja a társadalmat. Napjainkban egyre többen jönnek rá erre, azok közül is, akik '68-ban a szabad szerelmet prédikálva elveszítették a családalapítás örömét.
Ön magányos Cassandra lenne, akinek jóslatára senki sem hallgat?
Inkább Szent Orsolya, az utolsó keresztény szűz, akit a hunok gyilkoltak le. Sokan azt hiszik, hogy nincs mit tenni: a kereszténység kisebbség, egyedül maradtunk, Európa már más úton jár. Nekem volt bátorságom kijelenteni, hogy keresztény vagyok, mert tudom, hogy a keresztények a többség, csak megosztottak, kevés bennük a meggyőződés.
A keresztény gyökerekre való utalás be sem került az európai alkotmányba...
Mert egy kisebbség vezeti Európát, a szakadék felé. A kisebbség összetartó, pénze van, uralja a tömegkommunikációs eszközöket. Én nem a nem keresztény Európától tartok, hanem attól, hogy Európa eltűnik. Ezért én olyan liberális társadalmat szeretnék, amely a keresztény értékeket védelmezi, és tudomásul veszi, hogy mindannyiunk szabadsága egyaránt fontos. A homoszexuálisoké és az enyém is, aki ezt bűnnek tartom. Egy szabad társadalomban én gondolhatom merőben ellenkezőjét a másik ember nézetének. Ám kész vagyok az életemet áldozni azért, hogy a másiknak joga legyen tévedni. Súlyos ügy, ami velem az Európai Parlamentben történt. Gondolatrendőrség, inkvizíció: "ha nem úgy gondolkodsz, ahogy mi, másodrendű polgár vagy".
A harmadik évezredben hogyan mondhatta azt, hogy a homoszexualitás bűn?
A Brüsszel kormányozta ateista Európában ilyet nem lehet mondani, mivel ott a priori tagadják a bűn fogalmát. A "mindent szabad" nem szabadság. A relativizmus az igazság és a demokrácia halála.
Kifejtette mindezt, amikor biztosként meghallgatták?
Hogyan vitatkozhattam volna a bűnről, amikor a legjobban az a Daniel Cohn-Bendit támadott, aki pedofil könyvet írt! A Berlusconival, a pápával való barátságomért, a kommunizmus-ellenességemért buktattak meg. De nem bántam meg, amit mondtam.
Kér példányt az interjúból?
Magyarul kérem, egy kicsit nyelvész is vagyok, szeretném magam kisilabizálni a szöveget.
Róma, 2005. március 2.
