Az eddigi információk alapján először arról volt szó, hogy az orosz Kaszparov és az ukrán Ponomarjov találkozójának győztese mérkőzik majd az októberi, brissagói klasszikus vb-parti nyertesével (mint köztudomású: Kramnyik-Lékó 7:7, az oroszé maradt cím); ez a verzió később úgy módosult, hogy Kaszparov és a nemzetközi szövetség (FIDE) aktuális világbajnoka, az üzbég Kaszimdzsanov párharcának nyertese küzd meg a Kramnyik-féle "vonallal"; nem utolsósorban témát adott az is - például a svájci vetélkedő sajtótájékoztatóinak egyikén -, hogy célszerű lenne, ha az elit több részvevős tornán döntené el, ki legyen a király.

Ez utóbbi verziót erősíti az a tegnapi hír, miszerint Kirszan Iljumzsinov, a FIDE kalmük elnöke a szövetség tbiliszi ülésén - mintegy reflektálva Joel Lautier-nek, az 1993-as kettéválás során létrehozott, jelenleg ACP néven futó "kváziszervezet" francia elnökének brissagói közlésére - azt mondta: még ebben az esztendőben tető alá hozná a földkerekség legjobb nyolc játékosát érintő tornát, s természetesen ennek első helyezettje lenne az új, "összevont" világbajnok.

A bejelentés szerint Kalmükföld fővárosa, Eliszta adna otthont az - egyelőre - ötszázezer dollár összdíjazású szuperversenynek (ezzel együtt nem kizárt, hogy a helyszínt pályázat útján jelölnék ki), s valóban az élmezőny, azaz Kaszparov, Kramnyik, Kaszimdzsanov, Lékó, az indiai Anand, az angol Adams, a bolgár Topalov és az orosz Morozevics ülne asztalhoz.

Ugyanakkor tekintettel arra, hogy nem ez az első variáció - ellenben a legreálisabban hangzó -, illetve arra, hogy a Kaszparov-érdekeltségű játszmafolyamok hol az időpont, hol pedig a kevesellt összeg miatt rendre módosultak/elvetéltek, megkérdeztük Kállai Gábort, a Magyar Sakk Szövetség szakmai igazgatóját (egyben nemzetközi nagymestert), mennyi valóságalapja van az Iljumzsinov által elképzelt vetélkedőnek:

- A pénzdíj alapján amondó vagyok, hogy az akár még igaz is lehet... - kezdte Kállai. - Tudniillik az elnök a korábbi világbajnoki címmérkőzések előtt olyan összegeket helyezett kilátásba, amelyekről később kiderült, hogy kissé illuzórikusak voltak, s bár ebben az esetben ez a vád nem érheti, nagy a gyanúm: ha összejön a verseny, akkor az magasabb javadalmazású lesz. Ezenfelül azért is valószerűnek ítélem a torna létrejöttét, mert a második világháború óta most jött el az a pillanat, hogy sok kitűnő játékos tolong a cím közelében, s az utóbbi évek zavaros helyzeteit leginkább az effajta megméretéssel lehetne tisztázni. Egyébként a sakk világában az az általános elvárás, hogy a legjobb üljön a trónra, márpedig ezzel a szisztémával valóban az kerülne oda.

Kállai hozzátette: szövetségileg mindent megtesznek azért, hogy a tizennégy hónapos kihagyás után a Wijk aan Zee-i tornán visszatért, negyedik helyen végzett Polgár Judit is beférjen az így is, úgy is roppant erős mezőnybe; a kérdés csak az, milyen formában kaphatna szerepet. Egyebek mellett sokk függ attól, hogy Kramnyik - aki többször is kifejezte ellenvéleményét az esetleges nagyszabású tornát illetően - szerepelne-e a világbajnokságon; ha nem, egy hely rögvest felszabadulna. (Az Iljumzsinov vezette szervezet javaslata szerint a világranglista első hét helyezettje és a FIDE-bajnok Kaszimdzsanov kapna lehetőséget; Polgár jelenleg a kilencedik pozíciót foglalja el a lajstromban.)

Kállai nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Kaszparov- FIDE megbeszélés húzódik meg a mostani hír hátterében, s az Iljumzsinov-nyilatkozat időzítését sem ítéli véletlennek, ugyanis pillanatnyilag Linaresben - ahol tegnap pihenőnap volt - tartózkodik a krém, lehet egyeztetni.

Aztán lassan kéne egy megállapodás. Pontosabban, az iméntiekből kiindulva inkább nyomatékosítsunk: végleges megállapodás...