Aztán - mintegy lábjegyzetként - arról értesítenek, hogy elmarad a bajnokság tavaszi rajtja.

Mintha a protokolláris rész kissé háttérbe szorítaná a csúszást; igaz is, minek akadékoskodni a nagy boldogság kellős közepén holmi gyakorlati kérdéssel, ha már három hónap eltelt tétmérkőzés nélkül, akkor az a plusz egy hét smafu. Sőt: a várható olvadás nyomán szerintem még március 12-én sem lenne érdemes belevágni, továbbá gondolni kellene arra, hogy a tavaszi üzemmódba átálló fecskéket is hiba volna megzavarni, nem beszélve azokról a nézőkről, akik a télen olyan jól elvoltak az angol, a német, az olasz meg a spanyol bajnoksággal, s nézték, amint, mondjuk, a Numancia meg a Barcelona labdarúgói jeges pályán testgyakorolnak.

Csak Matthäusnak nem szóltak megint.

A válogatott szövetségi kapitánya, jóllehet csapata továbbra sincs, a Nemzeti Sport cikke alapján már a hét végén rohant volna a pályákra, s szeretett volna meggyőződni arról, Starktól elpattan-e még a labda. Érthetetlen mentalitása van neki: abból az egyszerű okból, hogy együttese március 30-án kvázi kiemelt jelentőségű vb-selejtezőt vív a bolgárokkal, már most fontosnak ítélte, hogy a kerettagok mielőbb tétmeccset játszanak, esetleg - fogalmazzunk így - formába lendüljenek, különös tekintettel arra a tényre: negyedéven keresztül legfeljebb bóját kerülgettek, s melegítőben-jambósapkában futballoztak NB II-es társulatok ellen, ami nem feltétlenül jó alap egy konkrét kvalifikációs derbire. "Aki kitalálta ezt az egész rendszert, az véleményem szerint nem más, mint amatőr" - nyilatkozta a német legenda, és én most nagyon kíváncsi lennék a frissiben megválasztott vezetők fejére, közelebbről arra, rezdült-e az arcuk. Egy része nyilván kikéri magának, másik része valószínűleg megmagyarázza, ugyanakkor abban feltehetőleg megegyezés születik (mint minden évben rendesen), hogy hát ilyen talajon, ilyen borzalmas feltételek közepette csak sárdagasztás lehetne; hogy gondolod eztet, Lothar?

És eztet el kell fogadni.

A létesítmények többsége úszik a latyakban, a pályamunkás meg idegesen a fejét vakarja, és arra gondol, hej, ha én német pályamunkás lennék, milyen jó dolgom volna, mert ott jut pénz hóletolásra meg vízelvezetésre. Itt, nálunk, ilyesmire nem futja; nálunk csak sokkal fontosabb dolgokra futja, például fél tucat központi, futballszerveződésre szakosodott szövetségre, ligára meg kft.-re, amely kapcsán csak az elmúlt három hónapban hanyag tíz- meg százmilliók röpködtek ide-oda. És hát lássuk be, a bajnokikat népszerűsítő klipek sokba kerülnek.

Kinek van itt pénze hólapátra?