Kémhatás
Szomorúan tekiláztunk az Igazgatótanács Elnökével a Kis Szinergia Bierstube sörözőben. Névnap volt éppen, Márió, Poliészter és Csubakka névnapja, azt ünnepeltük volna, de elvette a kedvünket valahogy a hidegfront, az a könnyű mínusz tizenöt, amivel beköszöntött a tavasz, meg az aktuálpolitikai események is aggodalommal töltöttek el. Nemcsak a hatni hagyás érzetével kooptált társadalmi csoportok problématérképére adandó adekvát válaszok vagy a munkaalapú gazdaságot megteremtő, az emberekről szóló politika, hanem például azon morfondíroztunk, hogy miket jelenthetett Juhász Előd Szvjatoszlav Richter koncertjeiről vagy Herbert von Karajan öltözőjéből. Mihez kezdett a pártállam elnyomó gépezete egy New York-i antikommunista karmesterversenyről szóló beszámolóval?
- És hogy van az, bakker - kérdezte az Igazgatótanács Elnöke -, hogy azokból a politikai szervezetekből és egyéb gömbhalmazokból, amelyek egyébként hajlamosak valamiféle erkölcsi Galyatetőről tekinteni az országra, kinevezni magukat ilyen-olyan etalonnak, piedesztálnak és csimborasszónak, szóval, ha egy ilyen csoportból bukik be valaki ügynökileg, az még soha nem mondta, hogy bocs, randa dolgot csináltam, hülye voltam, megtévedtem vagy valami, hanem ezeknél mindig az a duma jön, hogy soha sem jelentett, hogy kényszerítették, hogy jelentett, de nem azt, amit kellett, hogy nem ártott soha senkinek, hogy egyáltalán be sem szervezték, minden hamisítvány, rágalom, hazugság, és megint a kommancsok...
- Nono, lássuk meg azért a biztató jeleket! - próbáltam bárpult menti Matthausként pozitív energiát sugározni, miközben mutattam a pultos lánynak, hogy még kétszer két deci négyszer, tekila tisztán, és egy rum lesszives, de szicsász! - Például mindenképp előremutató jelenség, hogy az ügynökügynek létezik marketing célú felhasználása is, például van egy üzleti vállalkozás, amelyik erre építi a reklámkampányát, ráadásul ingyenes kampány, mert időnként csinál egy-egy ügynöklistát, azzal végigszerepelgeti a sajtót, oszt ennyi. Csak gyomor kell hozzá, és már hasít is.
- Na jó, a féregség fölülről nem korlátos, de még csak nem is konvergens - mondta rezignáltan az indignálódottság legkisebb jele nélkül az Igazgatótanács Elnöke. Persze, ő már látott egyet, s mást, hogy ne mondjam, amikor közép-afrikai országokból importáltunk csecsemő-belsőszerveket...
- Tulajdonképpen az FMCG szektor is rárepülhetne erre az új felületre. Hirdethetnének ügynöklistával kutyatápot meg bifiduszeszenziszt.
- Istenem, hol vannak már azok a jó kis nyugis közjogi javaslatok! Meg az árokbetemetés!
- A nemzeti petíció! A népszavazási kezdeményezés!
- A háromdimenziós baloldali politika!
- A gyermekek egyszerű kérdéseire adandó egyszerű válaszok!
- A polgári körök, ahol összehajolnak, és választ keresnek arra, hogy a világdivatok mit tesznek a nemzettel, hogyan ejtenek sebet rajta, hogyan silányítják arctalan fogyasztóvá...
- Tényleg, hogyan?
