Az előzmény, a kellemesebb tengerentúli vígjátékok közé sorolható Apádra ütök című munka, tipikus darabja volt a jellemkomikumra épülő hollywoodi futószalag műveknek. Ráadásul a jobban sikerültek közé tartozott - elsősorban a főszerepet alakító Robert De Niro és Ben Stiller párosának köszönhetően. Az viszont nem vitás, hogy a pszichopata beütésű, ex-CIA-ügynök örömapa és a jó szándékú, ám kissé lüke vőlegény konfliktusa nem vicces annyira, hogy még egy bőrt le lehessen róla húzni. A Vejedre ütök esetében tehát jó döntés volt kibővíteni a szereplők sorát a vőlegény szüleivel. A második epizód ennek megfelelően a Beckur-rezidencián játszódik (gyenge poén, de az angol nyelvű eredetiben is a nemi aktusra hasonlít a családnév: Focker), az új szereplők is érdekesek, különösen, hogy karizmatikus színészekre osztották a szerepeket, mint Dustin Hoffman és Barbra Steisand. A humor forrása most főleg a Hoffman-De Niro páros összecsapásai, Stiller és a többiek szinte csak statiszták. Ez nyilvánvalóan a forgatókönyv hibája, a cél egy-két poén kreálása volt, épkézláb történettel nem akarták nyomasztani a nézőt az alkotók. Az utóbbi hónapok gyenge filmtermését is minősíti, hogy egy ilyen közepes dolgozat is ekkora visszhangot volt képes kiváltani.

A Közelebb már teljesen más súlycsoport. A nyersanyag Patrick Marber 1997-ben Londonban nagy sikerrel bemutatott, azonos című színműve. A négyszemélyes kamaradráma két pár története, a konfliktust a szerelem, a megcsalás és a hűtlenség hívja elő. Mike Nichols filmje határeset, talán túlságosan is hű marad a színmű viszonyrendszeréhez és a színpad nyújtotta tér és idő szabályokhoz. Mondjuk az nem biztos, hogy baj, ha néha születik egy-két értékes színházi fogantatású film.

Ami viszont egyértelmű: mind a négy szerep igazi jutalomjáték egy-egy kvalitásos színésznek. Él is a lehetőséggel mindegyikük. A legjobb teljesítmény Clive Owené, aki most végre mindenkinek bebizonyíthatta, hogy kivételes tehetség, amit már régóta tudunk az ifjú Natalie Portmanről, aki Luc Besson Leon, a profi című klasszikusa után ismét emlékezeteset nyújt. Mivel Jude Law még nem igazán okozott csalódást a mozivásznon, tőle nem meglepő a hibátlan játék. Bár mindent belead és megoldja a feladatot, egyedül Julia Roberts az, akinek nem igazán áll jól a komoly színészi feladat, ő sokkal hitelesebb egy hollywoodi sztárszerepben.