Az egyesélyes MLSZ-elnökválasztáson.

Vörös Tamás levezető elnök már a kezdet kezdetén nyilvánvalóvá tette, hogy itt nem lesznek afférok, hiszen ez rendkívüli közgyűlés, és a rendkívüli közgyűlés - az alapszabály szerint - nem foglalkozhat mással, mint az előzetesen napirendre vett témával, azaz a tisztújítással. (A legfőbb elöljáró esetében utólag úgy is mondhatjuk: a tisztmegmaradással.)

Tehát egészen biztosan nem esik szó a magyar futball egyre csak mélyülő morális válságáról, melynek legújabb dokumentuma a Football Duó Kft. felügyelőbizottsági jelentése (ebben a megannyi liga szerződéseivel kapcsolatban olyan kifejezések sorjáznak, mint értelmetlen, kárt okozó, visszaélés gyanúját felvető). Nem tér ki a közgyűlés a klubok pénzügyi krízisére sem, noha küszöbön áll a teljes ellehetetlenülés, egyebek közt az államtól származó 3,1 milliárd forintból kölcsönkapott másfél milliárd vészesen közeledő viszszafizetési határideje miatt. Nem kell felidézni azt sem, hogy a legutóbbi két magyar bajnokság egyaránt szégyenletesen zárult: előbb lincshangulatú zavargás tört ki az Üllői úton az FTC-Debrecen meccsen, majd ugyanebben a párosításban kiderült, hogy az NB I sorrendjét (részben pénzátcsoportosítási) manőverek alapján is ki lehet hirdetni. Emlékeztetőül: amenynyiben a rend lett volna az első számú szempont (de hát mikor volt az?), úgy a Debrecen nyeri az aranyérmet, ám aztán mindenféle, hajánál előrángatott érvvel - és végső soron manipulatív eszközökkel - "kisakkozták", hogy az FTC maradjon a bajnok.

Továbbá senki sem firtatja: hol áll szakmailag a magyar labdarúgás. (Ugyanott, ahol erkölcsileg és gazdaságilag, bár a szövetség pénzügyi helyzetét sikerült stabilizálni.) Nincs fölösleges sajnálkozás világranglistáról, válogatott-vesszőfutásokról és európai kupakanosszákról, nem vetődik fel a bajnokság "színvonala" - az idézőjel kötelező, mert nívóról a legnagyobb őszinteség esetén sem lehetne beszélni -, miként az sem kerül terítékre, hogy lassanként nem tudható, melyik csapat melyik városba való. (A Siófok például jelenleg a Diósgyőr.)

Ennélfogva az ülés szelíd, szolid, csöndes. Csupán egyetlen küldött hozza fel, hogy szerinte sérült a demokrácia az elnökség megválasztását megelőző háttéregyeztetések nyomán, ám olyan elenyésző tapsot kap, hogy bizony szomorúan ballaghat vissza a helyére szegény. Ábrahám Attila államtitkár ellenben nem mond sokat, bár feleleveníti, hogy egyszer Dunavarsányban, a kajakos edzőtáborozások egyikén jobb külsővel, nehéz szögből szerzett egy gólt, s hogy kitűnő a kontaktusa Bozóky Imrével, valamint több MLSZ-vezetőségi taggal. Az viszont sokat mond: amint befejezi nagyívűnek nem nevezhető beszédét, távozik.

Ez a (le)lépés akár annak a szimbóluma is lehetne, milyen a mai magyar futball megbecsülése...

Bozókyé ellenben csaknem teljes a szavazók körében: az először 1999 őszén megválasztott elnök a 93 voksból 87-et megszerez, és úgy nyer, akár a brazil válogatott a magyar együttes vendégeként a múlt év áprilisában. Izzadság, sőt ellenfél nélkül... A prominens diadala azt jelenti: az MLSZ legfőbb vezetője több mint tíz évet tölthet hivatalában, ami semmiképp sem csekélység. Miként az sem, hogy a mindenekelőtt diplomatikus és mértéktartó elnök a bizalom megejtő megnyilvánulása után sem veszíti el higgadtságát: "Talán annak köszönhetem újraválasztásomat, hogy igyekeztem normális légkört kialakítani" - mondja. Bozóky stílusára ez feltétlenül jellemző, ám a hazai labdarúgás viszonyaira egyáltalán nem. A jogász-sportvezető tisztában van vele, mert így folytatja: "Lényegesen olcsóbb és hatékonyabb szervezetet kell kialakítani, s bizonyos ügyek felgöngyölítése nagyon sürgős feladat. Ha ezek megoldásához már ma délután hozzákezdenénk, akkor sem hamarkodnánk el a dolgot. Az ominózus felügyelőbizottsági jelentés például nem maradhat következmények nélkül, és a jövőben nem merülhet fel, hogy nem az MLSZ irányítja a magyar futballt."

Miként a közgyűlésen tapasztalt fölénye alapján az sem, hogy nem Bozóky irányítja az MLSZ-t. 13: szerencse fel!

Szepesi György Bozókynak: Szép volt, Imre!