Ennél a daganatféleségnél a sebészi és a sugárterápia mellett szinte a kezdetektől fogva szerepet kapott a hormonkezelés. Az elméleti megfontolásokat - hogy tudniillik a női nemi hormonok nemcsak az egészséges, de a daganatos emlőmirigy növekedésére is serkentő hatással lehetnek - idővel a napi gyakorlat is megerősítette. A kezelés jelentőségét, amely ezt a hormonhatást lenne hivatva ellensúlyozni, nem csökkentették az időközben sokat módosult műtéti és besugárzási technikák, sőt a kifejlesztett nagy hatású rákellenes gyógyszerek, a citosztatikumok sem.

Jócskán megváltozott viszont a rákos daganat növekedését feltételezhetően serkentő nőihormon-ellenes (antiösztrogén) kezelés módszere. A legkézenfekvőbb megoldásnak eleinte a hormont termelő petefészkek műtéti eltávolítása kínálkozott. Ezt - az eljárást váltotta ki a Tamoxifen nevű gyógyszer, amely az érzékeny sejteken lévő hormonérzékelők (receptorok) lefedése (blokkolása) útján fejti ki a hatását. Az effajta gyógyszeres "antihormon"-kezelés már nem csupán a petefészek hormonjait hatástalanítja, de a szervezetben máshol - például a mellékvese kérgében termelődő, ösztrogéneket is.

A kezelés hatékonyságát tovább növelte, amikor kifejlesztették a receptorok kimutatására alkalmas eljárásokat. Ezek révén az eltávolított daganatról meg lehet állapítani, hogy a sejtjei rendelkeznek-e egyáltalán, és mennyi ilyen receptorral, vagyis: milyen mértékben érzékenyek a női hormonokra; és ennek megfelelő lesz az alkalmazott gyógyszerek adagolása.

Ami a most nyilvánosságra került vizsgálati eredményeket illeti: a hormon-biokémiai kutatások viszonylag új keletű felismeréséről van szó. Arról, hogy a szervezetben az ösztrogénhormon-molekulák szintézisében kulcsszerepet játszik egy aromatáznak nevezett enzim - tájékoztatta lapunkat dr. Moskovits Katalin onkológusfőorvos. Sikerült ráadásul kifejleszteni azt a vegyületet, amely specifikusan gátolja ezt az enzimet, s amelynek több változata is alkalmasnak bizonyult embergyógyászati felhasználásra. Az aromatázgátlókat több éve használják az emlőrák kezelésére. Fő alkalmazási területük az áttétképződés lassítása, de újabban kiderült, hogy a receptorokat blokkoló Tamoxifenhez hasonlóan a kiújulás megelőzésében is beválnak, ráadásul olyankor is alkalmazhatók, amikor a receptorgátló kezelést a nemkívánatos mellékhatások miatt abba kell hagyni.

A hormongátló gyógyszeres kezelést a menopausa utáni korosztálynál, s náluk is a kimutatható receptorral rendelkező daganatoknál alkalmazzák. Egyelőre kísérleti stádiumban van az a kezelési mód, melynek során a fiatalabb emlőrákos betegek petefészkének a működését gyógyszerrel ideiglenesen leállítják, s ekkor adják az aromatázgátlót az esetleges kiújulás megelőzésére.

Az emlőrákszűrési programoknak és az asszonyok egyre jobb tájékozottságának köszönhető, hogy az emlőrák felsorakozott a gyógyítható, kezeléssel jól kézben tartható megbetegedések közé. Látványosan szaporodnak a korai stádiumban felismert daganatok, ami jelentősen javítja a sikeres kezelés esélyeit. A most megjelent közlemény a világ sok rákterápiás centrumában az utolsó évek során szerzett tapasztalatokat összegezi. Ezek és az egyes központokban végzett további terápiás próbálkozások nyomán folyamatosan módosulnak a kezelési stratégiák: betegeinknek kíméletesebb kezelés mellett még nagyobb esélyük lesz a gyógyulásra.