A három kamaszt hollandtanáruk küldte, hogy készítsenek interjút egy híres flamanddal. Ők éppen azt a Dewintert választották, aki meg akarja vonni (felnőttkorukra) a szavazati jogukat, s ki akarná őket toloncolni Belgiumból. Pardon, Flandriából: egy ittas flamand ugyanis azzal bókol az egymillió szavazót - minden negyedik flamand választópolgárt, Antwerpenben minden harmadikat - magáénak tudó Dewinternek, hogy ő az egyetlen belga, akit tisztel. - Mondjon inkább flamandot! - így a politikus.

Mindez Peter Boeckx háromnegyed órás dokumentumfilmjében látható. A nyitókép egy bírósági tárgyalóterem, ahol tavaly kimondták: a Flamand Tömb három (kampánycélokra létrehozott) szervezete rasszista, idegengyűlölő. Belgiumban sokáig vitatkoztak rajta, hogy levetítse-e a róla szóló filmet a közszolgálati televízió. Miért is? Ugyanazért, amiért Oliver Hirschbiegel filmjét (A bukás: Hitler utolsó napjai) is támadták. Lehet-e, szabad-e magánemberként bemutatni a tisztességes társadalmon teljes joggal kívülre helyezett személyt?

Dewinter maga jóképű, ápolt fiatalember, ha akar, folyékonyan beszél franciául is. Fessen mutat a luxus Peugeotban. Szimpatikus úriember benyomását kelti egészen addig, amíg meg nem szólal, különösen, ha tömegrendezvényen teszi ezt. Onnantól jön az áperté rasszista, kirekesztő szöveg, a "saját népünké az elsőbbség" megannyi variációja.

Szabad-e ezt engedni? Ha bemutatjuk a filmet a tévében, igaz ugyan, hogy árnyaltabb képet kapunk az eddigi sablonnál arról az emberről, aki több vonatkozásban is irányítja a belga politikai közbeszédet (lényegében tőle - és Flamand Érdekre átkeresztelt pártjától - tartva mégsem rendeznek Belgiumban népszavazást az EU-alkotmányról), de ennek ára, hogy a film révén tovább gyarapíthatja táborát. De milyen zseniális is Peter Boeckx! Ki is a valódi papagáj Dewinter papagájjelenetében? Ki ismételgeti folyton folyvást: Eigen volk eerst!?

Brüsszel, 2005. február