Timothy Garton Ash a Guardian pénteki számában megjelent cikkét erőltetett szójátékra építi: "The agony and Extase". Az "agónia" görögül küzdelmet is jelent. Még sok küzdelem van előttünk, amíg eljutunk az extázisig. Ezzel az EXTernal Action SErvice-re, az európai alkotmány elfogadása után létrehozandó, külső bevetésre alkalmas közös haderőre utal.

A cikk tartalma azonban világos, stílusa nem tudálékos. Garton Ash kihegyezett tollal írja le, hogyan tapostak egymás lábára Bush elnök látogatásakor a különböző rangú és rendű európai vezetők, hogy egy pillanatra Cézár fényében sütkérezzenek.

A nagyjelenetet így mutatja be: "Belgium miniszterelnöke... és az Egyesült Államok elnöke - jelentette a hangosbeszélő. - Felálltunk, és megjelent a szemüveges, lógó hajú miniszterelnök, hirtelen megnőtt iskolásfiúként botladozva, utána pretoriánus gárdájától, a titkosszolgálati emberektől körülvett amerikai elnök, aki úgy lépdelt, mint egy császár. Tom és Jerry."

A belga miniszterelnök üdvözlő beszédében honfitársa, a néhai Paul-Henri Spaak szavait idézte föl: Európa csupa kis országból áll, bár nem mindegyik tudja magáról, hogy kicsi. Pedig csak egységes Európa lehet az Egyesült Államok partnere. Hogy járni tudjunk - fejezte be szónoklatát - két erős lábra van szükség.

De honnan tudná az egyik láb, hogy mit csinál a másik? Amikor Bush elnök végre szóhoz jutott a vendéglátó hosszúra nyúlt bevezetője után - folytatja beszámolóját Timothy Garton Ash -, nagyszabású programot fejtett ki, a "transformational diplomacy" programját. (Magyarázó, talán nem túlságosan belemagyarázó fordítása a "rendszerváltó diplomácia" lehetne.)

A beszéd konkrétumokat is tartalmazott. A palesztin államnak összefüggő területen kell létrejönnie. Az Oroszországgal folyó dialógus középpontjába a demokratikus reformot kell állítani.

"Akár szeretjük Bush elnök programját, akár nem, legalább tudjuk, mit akar. De ki tudja - kérdezi a brit publicista -, hogy mit akar a világban Európa?"