A szerzők az Új Generáció, az SZDSZ ifjúsági tagozatának volt és jelenlegi vezetői négy másik fiatal liberális politikusnak, köztük az ÚG egyik alelnökének és két tisztségviselőjének írására (Léderer András, Nagy Zsófia, Takács Flóra, Zagyvai Márton: 2005: a liberálisok éve, február 7.) reagálnak, ezúttal határozottan elítélve az SZDSZ felett gyakorolt és szerintük méltánytalan bírálatot.

A szituáció eleve nem sok jót ígér: a párt belső ellenzékéből kihátrált Csőzik és Gusztos, az ügyvivői testület tagjai nyilvánosan elhatárolják magukat a legújabb generáció radikális kritikájától. A márciusi küldöttgyűlésen feltehetően pozíciójuk megvédelmezésére készülő "felnőttek" rendre intik a szabad demokrata szárnyaikat próbálgató ifjú kollégákat. Ettől azonban, ha rokonszenvet nem is ébresztenek, még lehetne igazuk.

Csőzikék szerint az SZDSZ ma a korábbiaknál bátrabban képviseli a liberális álláspontot az olyan necces témákban, mint a drogliberalizáció, a szexuális kisebbségek emancipációja, vagy az eutanázia, amire bizonyíték a párt interaktív kampánya. Az SZDSZ helyes álláspontot képvisel a privatizációval kapcsolatban és az ügynökkérdésben, az általa vezetett oktatási tárca pedig sikeres reformprogramot hajt végre - mondják. Az országos tanács korábbi - általuk is bírált - ügyrendmódosítása már a múlté, és a párt alapítványa is teszi a dolgát. Csillag István vezetésével folyik az SZDSZ 2006-os programját kidolgozó, minden bizonnyal magas színvonalú műhelymunka. Jó-jó, vannak még problémák, de a dolgok alapvetően rendben vannak: az SZDSZ helyes stratégiát követ, liberális identitása pedig határozottabb a korábbinál. Következtésképp "lejárt szavatosságú politikusoknak" titulálni a párt vezetőit, tévedés és egyszersmind "bárdolatlanság".

Lehetne persze azon mélázni, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökét egy évvel ezelőtt politikai anettkának minősítő Gusztos szerint mikor van, és mikor nincs helye a bárdolatlanságnak, de ennél izgalmasabb kérdés, hogy az SZDSZ valóban jó úton jár-e, a politikáját meghatározó vezetők pedig valóban "szavatosak"-e.

Nos, én először is úgy látom, hogy az SZDSZ tárcái kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtanak. A folytonos botrányokba keveredő, létjogosultságát igazolni egyre kevésbé képes informatikai minisztérium is és a felsőoktatási reform vitái során követhetetlenné vált oktatási tárca is. A gazdasági és a környezetvédelmi minisztériumokat pedig nem is szabad demokraták irányítják. Nem állítom, hogy egyáltalán nincsenek eredményeik, azt sem, hogy működésük színvonala alapvetően eltérne a Medgyessy-korszakban kialakult, lényegében máig érvényes kormányzati standardtól, azt azonban igen, hogy szakmai szerepük, politikai sú-
lyuk és vezetőik közéleti fellépése alapján nehezen lehetne kitapintani egy konzisztens, időtálló és a gyurcsányi dinamizmussal lépést tartani képes liberális politika körvonalait.

Miközben látom és nagyra értékelem az SZDSZ vezetőinek erőfeszítéseit, politikusi szavatosságukról azt gondolom, hogy annak lejárati idejét egyszerűen elfelejtették feltüntetni a címkéjükön. Az SZDSZ politikáját az elmúlt öt-nyolc évben Demszky Gábor rövid és sikertelen elnökségét leszámítva ugyanaz a három-négy ember - Horn Gábor, Kuncze Gábor, Magyar Bálint és Pető Iván - határozta meg. Egytől egyig kitűnő, európai szabású férfiak, akik a Horn Gyula, Orbán Viktor és Medgyessy Péter által fémjelzett mezőnyben minden hibájuk ellenére világítótoronyként emelkedtek ki a provinciális politikai handabandázás tengeréből. Ma azonban - az SZDSZ jóvoltából, ám vezetőinek balszerencséjére - olyan miniszterelnöke van az országnak, akire sok mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy provinciális volna, még ha olykor terroristának is minősít néhány békés labdarúgót. Következésképp az SZDSZ-nek a versenyben maradáshoz ma már többet kell nyújtania: kormánypártként érdemi kormányzati teljesítményt. Nem interaktív internetes kampányt: kormányzást.

Sajnos ez az, amire az eddigi tapasztalatok fényében csekély esély mutatkozik a jelenlegi vezetéssel, és talán ezért kellene mégiscsak megfontolni a tisztújításban rejlő lehetőségeket, ahogyan azt a pártvezetést ifjonti hévvel bíráló Lédererék javasolják. Ettől Csőzik és Gusztos akár maradhatna is, az ő személyükkel ugyanis nincs gond - ellentétben a válaszcikkükből áradó szervilizmussal, amivel nemcsak az SZDSZ dinamizmusát lesz nehéz erősíteni, hanem a fiatal liberális politikusnemzedék fellépéséhez fűzött reményeket is.

A szerző gazdaságkutató