A hungaristát társaival együtt még tavaly fogta el a rendőrség, amikor nyilaskeresztre emlékeztető szimbólumot ábrázoló plakátokat ragasztottak. Bácsfiék elismerték tettüket, és azt sem tagadták, hogy a hungarizmus és a nemzetiszocializmus eszméit akarták felidézni. A plakáton látható szimbólum azonban nem önkényuralmi jelkép, mert formájában és színében is eltér attól ("szürke nyilaskereszt nincs, csak zöld"). Ezzel Bácsfiék a törvény adta kiskaput használták volna ki: a vonatkozó passzus ugyanis nem mondja meg, hogy néz ki az említett önkényuralmi jelkép. Ez korábban olyan komikus esetekhez vezetett, hogy egy piros karácsonyfadísz, vagy a Magyar Narancs rövid kritikái alatt az értékelést jelző ötágú csillag miatt tettek feljelentést.

A tárgyaló ügyész szerint a törvényalkotó épp azért nem definiálta az önkényuralmi jelkép fogalmát, hogy ne lehessen kibújni az egzakt fogalmak alkalmazása alól. Egy jelkép esetében ugyanis a mögöttes gondolati tartalom számít, vagyis azt az adott társadalmi és tudati közegbe beágyazva kell szemlélni.

Enyhíthette az ítéletet, hogy az igazságügyi orvos szakértő szerint Bácsfi közepes mértékben volt korlátozott tette következményeinek megítélésében. A szakértő Bácsfi gyermekkorának, valamint a szüleihez és a kortárscsoporthoz való viszonyának elemzése után jutott erre.

Nyilas Levente bíró az ítélet szóbeli indokolásában azt mondta: valakik bejelentést tettek a rendőrségen a plakátok miatt, mert azok a nyilas eszmékre emlékeztették őket, azaz Bácsfiék elérték céljukat.

"Emberek egy jelentős csoportja ezt nem szereti, az embereknek ez nem tetszik, visszás érzetet kelt bennük, ezért tiltakoznak ez ellen" - a bíró szerint azonban nem egyes emberekről, hanem embercsoportokról van szó, amelyekben az adott szimbólum fájdalmas emlékeket ébreszt, a fenyegetettség érzetét kelti. A bíró szerint főleg Bácsfi Diána "viszi el a balhét", mert ha van cselekmény, amelynél számítanak az alá- és fölérendeltségi viszonyok, akkor ez mindenképp az.

A tárgyalásnak voltak "lazább"' pillanatai is: így például szó esett arról, hogy a húszforintos nagyságú, nyilaskeresztet ábrázoló jelvény hordása az összetartozást fejezi-e ki, vagy az eszmét propagálja. A jelenlévő idős uraknak a tárgyalás előtti és utáni zsidózását leszámítva csak a negyedrendű vádlott védőjének beszéde volt rendhagyó. Az ügyvéd a "ki kopog, mi kopog, egy fekete holló, nála még a levél, vagy ahhoz hasonló" idézettel fejezte ki a jelkép-definíciós vitáról vallott véleményét.