Bős újra terítéken
Ha Budapestnek nem megy, akkor majd mi, itt a Szigetközben kezünkbe vesszük a dolgok irányítását - akár ezt is gondolhatta Széles Sándor máriakálnoki polgármester, aki február közepén személyesen találkozott Dominik Kocingerrel. A találkozón arról a helyi kérésről esett szó, hogy a Szigetköz - a térségbeli károk kompenzálásaként - részesüljön a bősi energiából. A tervek szerint a bősi áram öt százalékát kérnék, ami húsz százalékkal lenne olcsóbb a jelenleginél. A Kisalföld című napilap információi szerint Dominik Kocinger állítólag nyitott volt a kérdésfelvetésre, s azt mondta, hajlandó a témával foglalkozni. Ha minden igaz, ősszel újra asztalhoz ülnek.
Először azonban jövő csütörtökön Erdey György és Dominik Kocinger találkozik Győrben. "Az elmúlt hónapok intenzív egyeztetésének köszönhetően a szlovák féllel közösen kidolgoztuk a három szakértői bizottság mandátumtervezetét, vagyis azt, hogy ezek a munkacsoportok pontosan milyen kérdésekről tárgyaljanak" - nyilatkozta lapunknak Erdey György, aki Bős ügyében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium jogi és közigazgatási helyettes államtitkáraként jár el. Erdey meggyőződése, hogy az idei év 2004-nél több eredményt hoz. Tavaly decemberben a kormány ugyanis elfogadta a magyar delegáció mandátumát, egyértelműen megszabva, hogy miről tárgyalhat, és miről nem.
A határozat lényege: a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete alapján hazánk az eredeti terv szerinti alsó vízlépcső megépítését elvetettnek tekinti, a dunacsúni létesítmény fennmaradását pedig nem ellenzi. Az is egyértelmű, hogy egy végleges rehabilitációs koncepcióra addig nincs lehetőség, amíg nincs megegyezés a szlovák-magyar kormányközi tárgyalásokon az alapvető kérdésekben. A kormány szerint a szükséges műszaki beavatkozásoknak a lehető legkisebb természetátalakító beavatkozással kell járniuk, ezért a természet önszabályozó működéséhez közelítő állapotokat hoznának létre. A Szigetköz rehabilitációjára 2005-ben még nincs jelentősebb pénz, hiszen ez akkor lesz időszerű, ha a tárgyalások eredményeként körvonalazódik a mindkét fél számára elfogadható megállapodás. Az idén a térség monitorozására megy a legtöbb pénz, közel 250 millió forint. Emellett az alsó-szigetközi rész vízpótlásának kiépítését is jelentős összeggel támogatja a környezetvédelmi tárca.
A szigetközi régió legnagyobb gondja, hogy a Duna ausztriai szakaszára felépített vízlépcsők óta nem érkezik hordalék az alsóbb szakaszra, a sebes járású folyó viszont erre nem figyelve folyamatosan görgeti, sodorja az alsóbb részekre a korábban odavitt kavicsot, ami a meder mélyülésével jár. A főág ma méterekkel van mélyebben, mint a mellékágak. Ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell, mert a korábbi vizes élőhelyek - a mellékágak és környezete - kiszáradtak. Egyes ágakba már csak jelentősebb árvizek idején jut víz.
A magyar félnek a probléma kezelésére tett korábbi műszaki javaslata - leegyszerűsítve: a Duna "visszakanyargósítása" volt. A kanyargós folyó koncepciójával hazánk először 1999-ben állt elő, a szlovákok akkor elmarasztalóan nyilatkoztak a felvetésről. Mára azonban kevésbé mereven ítélik meg azt. Formálódik egy másik megoldási javaslat is magyar részről, amely a "mederfenék emelésének" további lehetséges változatait célozza meg.
Egyébként nagyot fordult a világ Bős ügyében. Az 1990 óta tartott parlamenti választások közül a 2002-es esetében fordult elő először, hogy a vízlépcsőkérdés nem szerepelt a politikai vitatémák között. Mindkét kormányzati formáció elkövette a maga hibáit az ügyben. A rendszerváltozás első szabadon választott kormánya, az Antall-kabinet 1992-ben egyoldalúan felmondta a megállapodást. Eközben a szomszéd állam sem tétlenkedett, 1991-ben Csehszlovákia elkezdte a C variáns munkálatait, azaz a bősi erőmű egyoldalú befejezését. A magyar határtól pár kilométerre épülő dunacsúni gátnál 1993. október 25-én megkezdődött a Duna elterelése.
A két ország még abban az évben a hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte a bősi ügyet. A bíróság 1997. szeptember 25-én hirdette ki a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítéletét. Mindkét felet elmarasztalták: Magyarországnak nem volt joga felfüggeszteni 1989-ben a nagymarosi munkálatokat, majd pedig 1992-ben felmondani a bősi szerződést. Szlovákia viszont megsértette a nemzetközi jogot a C variáns megvalósításával és a Duna egyoldalú elterelésével. A Horn-kormány nem tudott megegyezni a szlovákokkal. Az 1998-as parlamenti választást nyerő Fidesz gyorsan egyértelművé tette: tárgyalásokat kezdeményez Szlovákiával. 1999 decemberében adta át Budapest megoldási javaslatát: Magyarország lemondana a Bősön termelt villamos energia őt megillető részéről, cserébe ennek megfelelő vízmennyiséget kér vissza a Duna eredeti medrébe. Dunakilitit nem helyezzük üzembe, viszont hazánk elfogadja a Szigetköz kiszáradását okozó dunacsúni tározó létét. A magyar fél a Duna teljes vízmennyiségének 65 százalékát követelte vissza az eredeti mederbe. A szlovákok nem fogadták el a feltételeket.
A 2002-es választásokon győztes Medgyessy-kormány egy éven át nem lépett ez ügyben, de a késlekedést a Fidesz sem piszkálta. A 2003 őszén született kormányhatározat alapján előbb megalakult a bősi tárcaközi bizottság, majd kijelölték Erdey György személyében a bősi magyar kormánymeghatalmazottat. Először tavaly április 13-án Pozsonyban találkozott Erdey és Kocinger. Jövő héten másodszor ülnek össze. Erdey reményei szerint az idén további két megbeszélésre is sor kerülhet. A magyar fél a szakértői bizottságok intenzív munkáját szorgalmazza, reményei szerint a megbeszélések akár már az idén komoly előrelépést hoznak. A munka gyorsítása érdekében nemzetközi szakértők segítségére is számít a magyar fél, amit a szlovákok nem elleneznek. Az uniót egyelőre nem akarja bevonni egyik fél sem.
