Anynyiban nem új jelenség, hogy már 1800-ban a világ száz legnagyobb városa közül 65 ezen a földrészen volt található. Mivel ez a szám ma csak 37, ha pusztán ezt vennénk figyelembe, azt mondhatnánk, Ázsia visszavonulóban van. Ez azonban így nem igaz. Az óriás városok többsége, továbbá a legdinamikusabban növekvő városok többsége Ázsiában van. Ráadásul az összenőtt városokat ma már értelemszerűen egynek veszik a statisztikusok, s akkor már Ázsia és Óceánia vezet több mint 200, milliós lélekszámon felüli urbánus településével.

Ilyen például a világ legnépesebb agglomerációja, melyet az egyszerűség kedvéért Tokiónak hívnak, de magában foglalja Jokohamát, Kavaszakit, Csibát és még számos várost. Ők így együttesen 34 millióan vannak, s bár a népesség még növekszik, nem igazán dinamikusan. Az igazság az, hogy egyszerűen nincs hely. Hasonlóan az egyes kimutatások szerint a világ harmadik legnépesebb konglomerátumához, Szöulhoz. A leggyorsabban növekvő városok azonban Mumbai (Bombay), Újdelhi és Dakka. 2015-ben ezek az emberdzsungelek már benne lesznek az első ötben. Ezek a városok iszonyatos erővel szívják be a vidéki népességet, s bár igen modern, huszonegyedik századi részeik is vannak, lendületes fejlődéssel, ami igazán növekszik, az a szegénység lepusztult területei. Ez a jelenség még azokat a városokat sem kerüli el, melyek növekedésének a gazdaság robbanása adja az alapját, mint például az indiai Bangalore. Egyébként mindössze két olyan település van Ázsiában, amelyek viszonylag kis városból néhány évtized alatt megavárosokká válnak: az említett Bangalore és a pakisztáni Lahore.

A világ húsz legnépesebb városa közül egy található a világ legnépesebb országában, Kínában, s Sanghaj is csak a szerény tizenhatodik helyen tanyázik. Ezt kétségtelenül magyarázza az, hogy a kínai kormány noha egyre liberálisabban, de mégis komolyan korlátozza az emberek országon belüli költözését. A városi kormányzatok egyensúlyozgatnak, hiszen sok helyen van szükség többletmunkaerőre, ugyanakkor van ellátási felelősségük is. A pekingi városi vezetés éppen a közelmúltban nyilvánította ki, hogy a népesség perspektivikusan nem haladhatja meg a 18 milliót, mert ha minden jól megy, akkor is legfeljebb ennyi ember vízellátását tudják biztosítani. Kicsit más a helyzet és a szemlélet, mint például Dakkában, ahol ma hárommillió embernek nem jut egészséges, tiszta víz.

S a víz még csak az egyik olyan probléma, amely árnyékot vet Ázsia urbanizációjára. Ma szinte minden ázsiai várost szmogsapka borítja, amely alatt katasztrofális a közlekedés, s nyílt, széntüzelésű kályhákon főzik a levest. Rengeteg a tűz, a baleset, erős a bűnözés. Ugyanakkor számos városnak alakult ki rendkívül modern magja, s a különbségek abban vannak, milyen arányok alakultak ki a fejlettség és a lepusztultság között. Számos nagyváros kifejezetten a világ élvonalához tartozik, míg másoknak mintha semmi esélyük sem lenne erre.

Peking, 2005. február

Az ENSZ statisztikája szerint Földünkön 2003 végén 409 olyan városi település
volt, amelynek lakossága meghaladja
az egymillió főt. Ezekben a metropolisoknak számító urbanizációs agglomerációkban 1,154 millióan laknak. Közülük
a legtöbb, szám szerint 207 nagyváros (összesen 590 millió lakossal) Ázsiában és Óceániában található, Európában további 66, Észak-Amerikában 53, Dél-Amerikában 45, s végül Afrikában 38 település lélekszáma haladja meg az egymilliót. Budapest 1975-ben kétmillió lakosával a rangsor
82. helyén szerepelt, ám 2003-ban visszacsúszott a 204. helyre 1,7 milliós lélekszámával. Az ENSZ 2015-re szóló előrejelzésében változatlanul 1,7 millióval számol, ám
a listán Budapest ezzel a 275-280 közötti helyre fog kerülni.

Egészen másképp néz ki a világrangsor viszont, ha a szűken (külvárosok,
agglomerációs összenövések nélkül)
értelmezett nagyvárosokat vesszük figyelembe.

Megapolisok

Nagyvárosok

Tokiói felhõkarcolók háttérben a Fudzsi csúcsával