A princetoni professzor, Harry Frankfurt 1986-ban előadást tartott "A sóderról". A téma azóta sem veszített aktualitásából. Az előadás többször megjelent folyóiratban és tanulmánykötetben. Most önálló könyvként is kiadták.

Ebből az alkalomból sokat foglalkozik vele a sajtó, pedig az angol cím, "On Bullshit" kissé durva. A New York Times - mottója: "minden hír, amit csak elbír a nyomdafesték" -  kipontozza, kerülgeti az eredeti szót.

A filozófus szerint sóder-feledésben élünk. "Kultúránk egyik szembeötlő jellemzője a mindent elárasztó sóder. Mindannyian tudjuk, mi a sóderelés, és ki is vesszük belőle részünket. De adottnak tekintjük, és azt hisszük, hogy könnyen felismerjük. Ezért nem is foglalkozunk vele alaposabban."

Nem így a filozófus, aki nagyonis komolyan veszi. Elsősorban a hazugságtól akarja megkülönböztetni. A hazugság tények szándékos elferdítése. A sóder más, "a sóderelőnek egyáltalán nem fontos, hogy igazat beszél-e, ugyanis egyáltalán nem akar a valóságról beszélni". Általánosságokban és ködösen fogalmaz, és mivel nem állít semmit, megcáfolni sem lehet.

Egy másik jeles filozófus, az oxfordi G. A. Cohen "Merüljünk mélyebbre a sóderben" (Deeper Into Bullshit) felkiáltással fontos kritikai szempontot fogalmaz meg a Harry Frankfurt munkásságának szentelt tanulmánykötetben. Frankfurt sóderéből nem derül ki világosan, hogy a sóderelő mindig akar tőlünk valamit. Rá akar dumálni valamire, meg akar győzni valamiről. Ebből a szempontból a sóder valójában hazugság. Még akkor is, ha a sóderelő meg van győződve róla, hogy igazat beszél.

Akár hazugságnak tartjuk, akár nem, jól meglennénk sóder nélkül. De nagy árat kellene fizetni, hogy megszabaduljunk tőle.

A sóderelés ma már szakértelmet igénylő hivatás, emberek tömege foglalkozik vele a hirdetési iparban, a PR szektorban és a politikai életben. Ha egyik napról a másikra eltűnne a világból -jegyzi meg Frankfurt könyvének egyik recenzense - akár összeomolhatna a gazdaság.

Harry G. Frankfurt