Pontos, kulturált - profi
A Lágymányosi Infopark Pálfy Sándor, Hőnich Richárd és Félix Zsolt tervezte "C" épülete magabiztos, feszes, környezetére nyugalmat és önuralmat kényszerítő tömeget mutat. Kulturált, pontos és arányos. Olyan tehát, amilyenre a rendszerváltás óta bontakozó hazai építészetben jó évtizeden át hiába várt az ember. Anélkül, hogy az alaprajz tekintetében végsőkig redukált, tehát a térformálás terén minden építészeti attrakciót nélkülöző házat túlértékelném, annyi róla bizton elmondható: tervező és beruházó kiegyensúlyozott együttműködését jelzi. A jó évtized alatt szemlézett majd ezer épület mindegyike mögött történetek sokasága áll. Sorsok is. Egzisztenciális és morális sikerek, bukások. Ezek összege a társadalom képét, utcai és városi látványvilágát meghatározó hivatás, az építészet jelenkori történetét adja. Ám az építészet mint műszaki, gazdasági, jogi és esztétikai (és még mennyi minden) aktivitások és döntések összege, épp a leghűségesebb tükörképe a társadalomnak, mely a tervek megvalósulásához szükséges háttérfeltételeket alkotja. Most tehát, amikor egy magabiztos, jó ízléssel formált, értelmes, gazdaságilag is ésszerű ház emelkedik valahol, annak részleteiben az eltelt idő társadalmi folyamatainak tapasztalatai, egy keserves tanulási folyamat leszüremlett tanulságai bújnak meg.
A profi, félig szlenghez tartozó kifejezés gyakran a lelketlen, szellemtelen perfekcionizmus értelmében jelenik meg. Holott a profi jelző alatt a feladat léptéke, jellege, problémafelvetése és a kreatív cselekvés lehetőségei, valamint a megoldás közötti kiegyensúlyozottság értendő. Ilyen megközelítésben ez a ház dicséretesen profi. És egy kicsit több is. Noha mindenekelőtt a külső és az udvari homlokzatok kialakításánál érvényesülő tervezői szellem józan önszabályozását sejteti. Ez a ház nemigen osztja meg az utca publikumát. Nem gyűlölik majd, ahogyan néhány üvegpalotára néznek sokan elszűkült tekintettel, és építész évfolyamok zarándokhelye sem lesz. Az egykoron még az expó számára kijelölt területen emelkedő egyetemi negyed, majd a hozzá rendelt technológiai park számára kötelezővé tett téglaburkolat adottságával élve, a német építészeti kultúra ízlés- és formavilágát idézi. Külső síkjain, a téglát legkisebb homlokzatszerkesztési egységként, modulként kezelve, játékosan váltakozó tengelyek, aranymetszéshez közelítő arányok mozdulnak meg. Részletmegoldásaiban pedig számos fontos, a használhatóságot szem előtt tartó, azt szolgáló apróság is érvényesül. Ez a ház nem remekmű. Nem a magyar építészet ünnepe, hétköznapja csak. De bár minden hétköznap ilyen szépen és figyelmesen telne el.
