Aki a pápa betegségével együtt járó törődöttségének tulajdonítaná, hogy a tegnap megjelent könyvében párhuzamot von a holokauszt és az abortusz között, az nem kísérte figyelemmel nőügyi pályafutását. Az emberjogi szempontból sok tekintetben progresszív Wojtyla gyakran nőellenes. Volt rá ugyan példa, hogy bocsánatot kért a nőktől, mert a katolikus egyház diszkriminálta őket, de a nők pappá szentelésétől mindig is úgy ódzkodott, mint ördög a tömjénfüsttől. Szerinte tilos az óvszer, káros a feminizmus, szent a házasság, vétek a homoszexualitás. És legújabban: tudatos, ipari méretű, szisztematikus, egyetlen csoport (a magzat) ellen irányuló bűn az abortusz. A nők, aki erre rákényszerülnek: mocskos nácik. A részt vevő orvosok és nővérek: kápók. Az ezt megengedő állam: a gyilkos propagandagépezet része. A csontvázzá lett, kis híján elgázosított, generációkra a halál-tudatot átörökítő túlélővel pont azt tették, amit most a darfuri megerőszakolt nő tesz, amikor nem tartja meg pár hetes magzatát.

A szociális helyzete miatt terhességmegszakításra kényszerülő nő bíróságot érdemel; a legbrutálisabb emberi szenvedés metaforája immár Auschwitz mellett a küretet végző nőgyógyász. Wojtyla sohasem ismerte el, milyen negatív szerepet töltött be egyháza a népirtás idején, és nem bírálta nyilvánosan XII. Piust sem. De úgy tűnt, pontosan érti a történelmet. Nehéz eldönteni, most kiderült véleményével kit bánt meg jobban: a nőket, akiknek tettét súlyosbítja, vagy a zsidókat, akiknek szenvedését bagatellizálja. És a katolikusokat, akik tudják, hogy a Bibliában létezik a bocsánat is - még az összevissza beszélő pápának is kijár.