A Kreml az elmúlt években ellenőrzése alá vonta az orosz televíziókat, bebörtönözte vagy külföldre kényszerítette azokat, akik ténylegesen kihívást intézhettek volna az állam abszolút hatalma ellen, visszaállamosította a legnagyobb olajvállalatot, kiszorította a törvényhozásból a Nyugat-barát demokratákat, és, mint az ukrán elnökválasztás esetében, ismét beleszól szomszédjai belügyeibe. A Freedom House 1989 óta először sorolta Oroszországot a "nem szabad" kategóriába. A mérsékelt amerikai kremlinológusok szerint Putyin magával tol ki, mert a demokrácia intézményeinek felszámolásával kiszolgáltatja magát a hozzá hasonlóan a pártállami titkosszolgálatokból kiemelkedett környezetének. A harsányabb vélemények szerint - és ezek újabban jelentős teret kaptak például a szenátus külügyi bizottságában - Oroszországot ki kellene zárni a legfejlettebb államokat tömörítő G8 csoportból, és politikai feltételeket kellene támasztani a Világkereskedelmi Szervezethez való orosz csatlakozás elé.

Azok, akik azt követelik Bushtól, hogy "olvasson be" Putyinnak, elfeledkeznek arról, hogy már megpróbálta. Az eredmény siralmas volt, a sértődött orosz elnök hosszadalmas litániába kezdett hazája történetéről, és lehetetlenné tette a demokrácia helyzetének érdemi megvitatását. A mai pozsonyi találkozón orosz várakozás szerint a terrorizmus elleni, kereskedelmi és világűr-kutatási együttműködés lesz a terítéken, s aláírnak egy szerződést arról, hogy tájékoztatják egymást a vállról indítható légvédelmi rakéták eladásáról.

Az igazi érdekesség az iráni atomprogramhoz nyújtott orosz segítség, illetve a Szíriának eladott légvédelmi rakétarendszerek ügye, de nem valószínű, hogy a lényegről a sajtó előtt is szó esik majd. Bushnak az orosz elnök továbbra is "az én Vlagyimir barátom", úgyhogy Putyinnak nem kell nagy dörgedelmekre számítania. A csúcstalálkozó, ellentétben az orosz demokráciával, sikerre van ítélve.

Washington, 2005. február 23.