Persze annak a tudatában, hogy a Sorstalanság mozgalmas előélettel bír. A forgatás alatti folyamatos botrányok és a hazai művekhez képest gigaköltségvetés miatt még a sarki zöldséges is kiterjedt információkkal rendelkezik a filmről.

A nyitó hétvégét követően a forgalmazó hírül adta, hogy országosan 64300-an nézték meg Koltai Lajos filmjét a mozikban. Minden bizonnyal a siker illusztrálásának érdekében összehasonlították az előző héten a toplista első helyén tanyázó konkurens forgalmazó produkciójával: a Ragályi Elemér rendezte Csudafilm forgalmi adataival. (Itt meg kell jegyezni: nem túl ízléses dolog egy olyan produkcióhoz hasonlítani a Sorstalanságot, amelynek a költségvetése csupán picivel több mint a tizede a Koltai-rendezésnek.)

Múlt kedden a produkció sajtófőnöke úgy tájékoztatta az Index internetes portált, hogy délben már több mint 76 ezernél tartott a nézőszám, valamint, hogy "ez igazi rekord". (Ebben a híradásban is elhangzott egy magyar filmes hasonlat, miszerint a Herendi Gábor rendezte Magyar vándort ezzel szemben 45600-an látták a nyitó hétvégén. Milyen kár, hogy ez csupán fővárosi adat.) Én most leginkább annak örülök, hogy a budapesti toplista dobogóján két magyar film található.

A Sorstalanság sikere szenzációs, legitimálta a hazai művészfilmek jelenlétét a multiplex mozikban. De a korrektség kedvéért azt is el kell mondani, hogy - Budapesten - nem tudott népszerűbb lenni a három hazai vígjátéknál. A Kern András és Koltai Róbert rendezte A miniszter félrelépet (68 ezer néző), a már említett Magyar vándort (65 ezer néző) és Tímár Péter Csinibabáját (42 ezer néző) azért "nem nyomta le" Koltai holokausztmozija. (Az utóbbi évek a kritika által is a legkiemelkedőbbnek tartott művét, Antal Nimród Kontrollját csaknem 37 ezren látták az első héten.)

A mozihét végén a forgalmazó ünnepélyesen bejelentette a Sorstalanság százezredik nézőjét. A budapesti forgalom ismeretében (41 479 néző) ez azt a meglepő, eddig szinte példátlan jelenséget eredményezte, hogy vidéken sokkal jobban (az arány körülbelül 60-40 százalék) teljesít a film, ez az arány általában pont a fordítottja szokott lenni.

Ami viszont a nem hazai műveket illeti, igencsak elszomorítóak az adatok. Érthetetlen, hogy miért teljesít ennyire alul Jean-Pierre Jeunet romantikus gyöngyszeme, a Hosszú jegyesség. Kifejezetten megdöbbentő, hogy a látszólag habkönnyű vígjáték, de valójában komoly férfitémákat feldolgozó, több Oscarra is jelölt Kerülőutak a múlt héten, amikor bemutatták, még a lista közelébe sem került az 1939 nézőjével. Pedig ezek nem elvont rétegművek, mint például Chan-wook Park tavaly Cannes-ban díjazott bosszúdrámája, a finoman szólva radikális erejű premiermozi, az Oldboy (1912 néző).