A csapást követően a Szabad Aceh Mozgalom (GAM) egyoldalúan tűzszünetet hirdetett, melyet üdvözölt az indonéz kormány. Ugyanakkor számos hír arról szól, hogy a tűzszünet nem felhőtlen, s a hadsereg folytatta tisztogató akcióit. Egy minapi katonai közlemény szerint a cunami óta eltelt két hónapban a katonák 200 ellenállót lőttek agyon. Az is igaz, hogy a helyszínen tartózkodó külföldiek nem tapasztaltak polgárháborús megnyilvánulásokat.

A Finnországban újra kezdett béketárgyalásokon szinte a lehetetlenre vállalkoznak a felek. A GAM Aceh elszakadásáért küzd, ám ez az indonéz kormánynak nem kiindulási alap. Most azonban a megfigyelők nagyobb esélyét látják valamiféle autonómiáról való tárgyalásnak. Egyrészt, a feltételezések szerint a GAM katonai bázisa jelentősen meggyengült a katasztrófa következtében. A másik oldalon viszont az indonéz kormány tisztában van azzal, hogy ez a konfliktus távlatait csak színezi, de nem módosítja, ráadásul Aceh újjáépítése hosszú időre rendkívüli terheket ró Indonéziára. Kényes tényező a hadsereg szerepe és érdekérvényesítő képessége. A katonák hagyományosan nemcsak megszálló és rendfenntartó szerepet töltenek be, hanem jelentős hasznot is besöpörnek erőfölényükből: útdíjakat szednek, pénzért árulnak engedélyeket. Nyilván nem szívesen mondanának le a tekintélyes summáról.