Úgy értem, mindenki, hiszen egyszerű a képlet: a bérnövekedés az elmúlt évben minimális volt (legalább is 2002-es osztogatáshoz képest) ami visszafogta a költekezést (akár tényleges értékével, akár pszichés hatásával) – így aztán az inflációs szint természetesen leesett. (A Népszabi adatai szerint: december 5.5% január 4.1%) Ilyen alacsony szintű inflációra lépnie kellett a Nemzeti Banknak is, így született a 0.75-ös kamatvágás, (Jelenleg tehát 8.25% az alapkamat.

Ami végül is nem meglepő: a költekezés visszafogása (ismétlem: akár ténylegesen, akár pszichés alapon) megtette a magáét, - így értem, hogy mi mindnyájan hoztunk össze (azaz spóroltuk össze) ezt a csökkentést. Járai nem tehetett mást. Így is sokba került az országnak a hihetetlenül magasan és hosszan kitartott kamatkorszak. (Az államadósságok kamatköltségét jobb, ha nem számítod, annyi milliárd…)

Ha PM lennék, most verném a mellem, hogy a bérszint visszafogással kikényszerítettem azt, amit verbálisan nem lehetett. De nem lenne igazam. Azt viszont mondhatom, hogy ez a kamatszint mindannyiunk eredménye.

Persze még nem vagyunk helyen, a spekuláció – gondolom – leállt, de a magyar gazdaság igazi felpörgéséhez még 1-2%-nyi kamatvágás elkel. De ennek is eljön az ideje.

alma blogja