De azoké is, akik megpróbálnak rajtuk segíteni, avagy esetleg – nem lévén eszközük a valóságos segítséghez – csupán „lelki szemétládaként” állnak rendelkezésükre. Egy ilyen, jól bevált intézmény nemsokára felhagy működésével, miután az EU-tól kapott támogatás megszűnik. Igaz, nyár elején szintén EU-pénzekből beindul egy másik, s marad a partnerszervezet, a Lefö is.

A tanácsadó helyek - a most megszűnő, Sila nevű éppúgy, mint a Lefö - térítésmentesen és anonim igyekeznek a jó szón kívül a hölgyek szociális gondjaira is megoldást találni. A júniustól beinduló új létesítmény nem erre összpontosít: a cél rábeszélni a prostituáltakat, hogy hagyjanak fel ezzel a mesterséggel, vagy legalább cseréljék fel az utcai működést a kevesebb veszélyt rejtő telefonszexre.

Pedig szükség van más segítségre is - mondja Faika Anna El-Nagashi, a Lefö prostituáltakkal foglalkozó részlegének vezetője. Lapunk nevét tökéletesen ejti, a meglepett kérdésre elmondja, édesanyja magyar, ő is beszéli a nyelvet. Ez is fontos része a munkának: aki hozzájuk fordul, kaphat felvilágosítást anyanyelvén, brosúrát mindenképpen, sok esetben azonban beszélgetőtársa is akad. A dunántúli faluról egy burgenlandi bárba szerződött Éváról odahaza úgy tudják, táncosnő. Gyakran jár haza, kisfiát szülei nevelik, s munkavállalási engedélyét is háromhavonta hosszabbítani kell. Most bajba került, teherbe esett. Szó sem lehet arról - mondja -, hogy a gyermeket világra hozza, de arról sem, hogy az abortuszt Magyarországon végeztesse el. A Lefö munkatársai kísérik a kiválasztott rendelőbe. Pénzügyi segítségre ugyan nincs mód - mondja Faika Anna El-Nagashi, de a jó kapcsolat megteszi a magáét: most is el tudták intézni, hogy a tényleges tarifa tizedéért végezzék el a beavatkozást.

A városháza illetékes egészségügyi osztálya Bécs területén 800 prostituáltat tart nyilván, ők rendszeres, hetenkénti egészségügyi vizsgálaton vesznek részt. Az igazi baj nem velük van, hanem azzal a legalább ötezerrel, aki illegálisan űzi Bécsben a mesterséget. Ausztria teljes területén 3500 a bejegyzett, "iparengedélyes" örömlány - közülük 1800 a külföldi. Rajtuk kívül, egész Ausztriára számítva 6000 az illegálisok száma, s a külföldiek aránya 60-80 százalék. Vannak az "ingázók", akik éppen csak a gyors pénzszerzés miatt jönnek át rövid időre valamelyik szomszéd országból. A statisztika szerint naponta 15 ezren veszik igénybe Ausztria-szerte a szolgáltatást. A Sila hosszabb tanácsadásán részt vevő 300 lány közül 57 százalék menedékes jogra vár, 27 százalék bevándorló, illetve valamilyen népcsoport tagja, s mindössze 16 százalékuk osztrák, illetve EU-polgár.

A Lefö pszichológusai, szociológusai a megmondhatói, menynyire esélytelen egy engedéllyel dolgozó külföldi lánynak azt mondani: keressen másik állást. Egy romániai tanárnő például otthon havi 30 eurót, itt Ausztriában három nap alatt 450 eurót is megkeres. A munkavállalási engedélyt a bártáncosnőknek könynyen megadják, hogy aztán a bártulajdonos milyen munkára fogja be alkalmazottját, az más kérdés. A prostitúció Ausztriában nem szalonképes munkakör, nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A lányok, akik az első engedélyt hazájukban kérelmezik, rendes adófizetők. A keresetük után az államnak befizetett sarc nem az egyetlen terhük: a bártulajdonos alaposan kihasználja, hogy a három hónap után lejáró (letelepedésre nem vonatkozó) engedélyt csak az ő hozzájárulásával lehet meghosszabbítani. Ez a munkavállalás az egyébként semmittevésre kárhoztatott menedékjogra várók számára is lehetőség - más munkára nem kaphatnak engedélyt. A szomszédos országok EU-csatlakozása nem sokat változtatott a helyzeten: a vöröslámpás színteret Kelet-Európa uralja. Otthon a szülők, a rokonok nem sokat tudnak a valóságról, a lengyel Agnieszkáért a nagyobb ünnepek előtt édesapja személyesen jön el, s büszke lányára, aki megállja a helyét a szoláriumszalonban.

Igazi gondot az önhibájukon kívül az utcára kerülő, sokszor fiatalkorú lányok okozzák a hatóságoknak. Az ember-, és ezen belül a nőkereskedelem javában dívik. Egy-egy embercsempészbanda lebukása, amelyen hosszú hónapokon át dolgoznak a nyomozók, nagy visszhangot kap. Mostanában Wolfgang Schwarz, az egykori műkorcsolyázó olimpiai bajnok került az újságok címlapjára. Litvániából csalt Ausztriába lányokat, s küldött aztán az utcára. A történet mindig ugyanaz és világjelenség: az emberkereskedelem "összbevétele" 10 milliárd dollárra tehető.

Bécs, 2005. február