Lengyelországban volt a legerősebb az ellenzéki mozgalom egész Kelet-Európában. A rendszerváltás idején a volt ellenzékiek nem követelték a régi rendszer titkos ügynökeinek leleplezését, a kommunista vezetők átvilágítását vagy kizárását a köztisztségekből. Adam Michnik, a Szolidaritás egyik legendás vezére kitart akkori álláspontja mellett.
Ügynökök és ellenzékiek
Sokáig úgy tűnt, hogy a lengyeleket nem nagyon érdekli az ügynökmúlt. Időről időre lelepleződött valaki, kirobbant egy-egy botrány, de hamar elültek a hullámok. Aztán az interneten közzétették a Nemzeti Emlékezés Intézetéből kicsempészett listát, s egy csapásra megváltozott minden. Még a pornóoldalaknál is többen keresik a honlapot.
Újból fölvetődik a kérdés, hogy helyes volt-e az ellenzékiek politikája annak idején. Anne Applebaum szerint hiba volt, hogy nem szorgalmazták, sőt megakadályozták a titkosszolgálatok leleplezését tizenöt évvel ezelőtt. Odáig megy el, hogy e tévedésnek fontos tanulságai vannak Irak jövőjére nézve. Nyilvánosságra kell hozni a baathista titkosszolgálat iratait, amelyeket jelenleg a CIA őriz.
"A kommunizmus bukása után - írja Applebaum a Washington Post-ban - a hatalmat átvevő volt ellenzékiek kijelentették, hogy semmiféle átvilágításnak nem vetik alá az új kormány tagjait. A nyugatnémetektől eltérően, akik megnyitották a rendőrségi iratokat a keletnémetek előtt, az új lengyel vezetők elzárták az aktákat. Részint azért, mert féltek a társadalmi következményektől, részint mert védeni akarták barátaikat, részint mert ilyen alkut kötöttek a távozó kommunistákkal. Amikor azzal vádolták őket, hogy eltitkolják az igazságot, boszorkányüldözőnek nevezték ellenfeleiket. Egy darabig szidalmazták egymást, aztán a vita elhalt."
Adam Michnik azóta is kitart eredeti álláspontja mellett. 1989-ben, a rendszerváltás tíz éves évfordulóján, megerősítette régi jelszavát: "Amnesztia igen, amnézia nem!" Michnik óva int attól, hogy a múlt feltárásában túlzott jelentőséget tulajdonítsunk a rendőrségi iratoknak. Ez a spiclik poszthumusz győzelme lenne.
Egy 2001-ben tartott bécsi konferencián, amelyet az Institut für die Wissenschaften vom Menschen rendezett "A század emlékezete" címmel, Michnik megismételte, hogy "a titkosszolgálati levéltárak megnyitása csak demagógiához vezet, sőt veszélyes a demokráciára".
Michnik a Gazeta Wyborcza főszerkesztője. A kicsempészett lista közzététele után Piotr Pacewicz így foglalt állást a lapban: "A folyamatot nem lehet többé feltartóztatni. Pedig nem lesz belőle igazságtétel, nem fejleszti a fiatal generáció történelmi tudatát, nem segít majd leleplezni a korrupció hálózatait. A mostani hangulatban kit érdekel jog, értelem, államérdek vagy tisztesség. Csak egy pár ideologikus jelszó számít, meg a szorongás, a fogalmi zűrzavar."
