Család helyett karrierről álmodnak
Húsz évvel ezelőtt a család, a jövendőbeli élettárs fantáziaképe állt a fiatalok jövőképének középpontjában, ma viszont a karrier - derül ki H. Sas Judit kutatásából, amelyet a nemrég bemutatott Ifjúsági korszakváltás című tanulmánykötetben publikált. H. Sas Judit több mint húsz évvel ezelőtt végzett olyan vizsgálódásokat, amelyek során 900, az általános iskolát épp befejező 14 éves, illetve érettségi előtt álló 18 éves diákot kért meg arra, képzelje el és írja le, milyen lesz egy napja tíz év múlva, amikor majd 24, illetve 28 éves lesz. Nemrégiben a vizsgálatot megismételte, ugyancsak 900, 14 és 18 éves fiatallal.
A mai dolgozatok ezzel szemben egészen más elképzelésekről szóltak. Alig volt olyan gyerek, aki azt ecsetelte volna, milyen lesz a házastársa, mi lesz a foglalkozása, és nem írtak a jövendőbelijük külső vagy belső tulajdonságairól sem. Akik írtak jövőbeli családjukról, azok is gyakran élettársi kapcsolatot képzeltek el maguknak. Ami húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, az a mai írásokban gyakran fordul elő: "reggel fölébredek, és mellettem alszik az én kedves élettársam, aki csókkal ébreszt". H. Sas Judit szerint a diákok azt írják le, amit maguk körül látnak, hiszen az élettársi kapcsolatok a való életben is egyre gyakoribbak, a fiatalok ezt tehát a világ legtermészetesebb dolgának tartják.
A mai fiatalok - szintén a körülöttük látott mintáknak megfelelően - kevesebb gyereket terveznek és későbbre. Nagy számban jelennek meg azonban elképzeléseik között a kutyák, macskák és az egyéb háziállatok. A mai fiatalok jövőképének fókuszában azonban nem a család, hanem a jövőbeli karrier áll. A dolgozatok 65 százalékában azt írták le a diákok, hogy mit fognak dolgozni, és milyen iskolai végzettségük lesz. Akik erről írtak, azoknak a kétharmada egyetemi oklevelet képzel el magának - függetlenül attól, hogy fiú-e vagy lány, vagy milyen a társadalmi háttere. Sokan mindjárt két diplomát szereznének: a lányok inkább a hagyományosan nőies szakmák, az irodalom, a történelem, az orvosi, ápolói vagy vendéglátó-ipari szakok, a fiúk a férfias képzések, a mérnöki, informatikai szakok elvégzését jósolják maguknak.
H. Sas Judit szerint a mai fiatalok elképzelése jövőbeni életükről az egyetemi végzettséggel, a szakmákkal egy nyugati középosztálybeli életmódot ír le, olyat, amikor a szabadidőben nagyon sok a házon kívüli, családon kívüli foglalatosság. Mint ilyen, a fiúknál gyakran bukkan fel a sport, sokszor a háziállatokkal együtt: például mint esti futás a kutyával.
A mai fiatalok olyan jövőt vázolnak föl maguknak, amelyben a munka nagyon kemény lesz és sok tudást követel majd tőlük, a siker pedig a munka eredményein és a kereseten alapul majd. Az pedig a világ legtermészetesebb dolga, hogy a fiatalok életük egy részét külföldön töltik majd: vagy azért, mert munkájuk szólítja őket külhonba, vagy azért, mert ez a hobbijuk. H. Sas Judit szerint kérdés, hogy a fenti elképzelések megvalósulnak-e. Mint fogalmazott: ilyen szinten biztosan nem, ez pedig valószínűleg sok csalódást okoz majd. De a minták élnek, az ország nyitottabb lett, a fiatalok pedig nap mint nap azt hallják, hogy tanulni kell, mert az a siker kulcsa. Villa a Rózsadombon, lovastúra-vezetés a Bakonyban
"Kezdő műszaki menedzser leszek egy multinacionális cégnél, talán a Yamahánál. Természetesen az egyetemet már elvégeztem. A Yamaha magyarországi képviseleténél képzelem el mérnöki munkámat, de azt gondolom, hogy néhány évig külföldön az anyagyárban fogok tapasztalatokat szerezni. Elég sokat keresek majd, és lesz egy saját villám a Rózsadombon, ahol az élettársammal élek. (17 éves győri fiú, az édesapja gépésztechnikus, édesanyja tanító, a szülők 43-44 évesek)
"Egy utazási irodánál leszek lovastúra-vezető. Éppen egy nyolcfős lovas túra indul a Bakonyba. A csoportomban külföldiek lesznek. Én angolul vagy németül tudok beszélni velük. Délutánra már programom van Budapesten. Olasz nyelvtanfolyamra járok, mert Olaszországban szeretnék dolgozni egy utazási irodánál. (17 éves isa-szegi lány, a szülei 42-44 éves tanárok)
