A mániákus tévénézők és fürdőszobai tehetségkutatók bizonyára most is szeretettel fogadják az adásokat, de az az össznépi döbbenet és izgalom, ami a Tóth Vera-Oláh Ibolya versengést kísérte, az sajnos elmúlt. Vagy nem is sajnos?

Biztosan van egy kis nézői kiábrándultság is. Izgultunk, de ettől még nem születtek meg a sztárok, ezeknek az énekeslányoknak a karrierje jelenleg nem látszik hosszabbnak, mint a villalakók tündöklése, lepereg egy év, és gondolkozhatunk, hogy mitől is olyan ismerős az a fazon az étteremben. Ja, persze, ő is megasztár, csak a nevét felejtettem el.

Nem arról van szó, hogy itt bárki hibás lenne, vagy mulasztott vagy becsapott: a TV 2 egy adássorozatot ígért a közreműködőknek, és nem kötelessége utána művészmenedzseléssel foglalkozni. Megszülettek a lemezek, sajnos olyanok lettek, amilyenek, de ebben ennyi volt, ennyi van, ha időben megjelent volna Nagy Edmond CD-je, akkor az még belefért volna, de körülbelül mindegy.

Ehhez képest a második kör már úgy indul, hogy világosan látszik: megasztár most sem születik, nincs a legjobbak között olyan, aki egy kicsit is meg tudná mozdítani a magyar könnyűzenei élet pocsolyáját. Nem feltétlenül ők a hibásak. A Megasztár elsősorban énekverseny, vagy mondjuk, pódiumi énekverseny, ki tud jobban előadni egy dalt.

A könnyűzene azonban egyre kevésbé szól a dalokról, egyre kevésbé számít az, hogy milyen hangja van az előadónak. Ganxsta Zoli érdekesebb és fontosabb szereplője a mai magyar popéletnek, mint Auth Csilla, pedig az utóbbinak nyilvánvalóan több köze van a zenéhez. De ha elfogadjuk, hogy ez most egy ilyen verseny, az eredmény - főleg a második kör után - nagyon lehangoló. Lehet, hogy profibbak a versenyzők, hiszen a bájosan pirulós Palcsó Tamáson kívül mindenki énekelt már közönség előtt, de ha arról van szó, hogy mai, hivatásos sztárokkal kell versenyezni, George Michael- és Madonna-dalokat kell újraénekelni, az eredmény enyhén szólva is siralmas.

Csupán ketten voltak, akik legalább kreatív formában tudnak nyúlni a zenéhez, és nem színvonalas karaokeműsorként igyekeztek halványan visszaadni azt, amit a lemezekről hallottak. Caramel és Boogie nyilván zenészként keresi majd meg a kenyerét, a többiek azonban okosabban teszik, ha tartalékban tartanak valami tisztes polgári foglalkozást. És közben azt se felejtsük el: Madonna és George Michael a kiindulási pont. Egyik sem akkora hangfenomén, hogy ne lehessen legalább az éneklésben fölülmúlni őket. Viszont mindkettő igazi sztár, átváltozóművész, divatteremtő figura. De még reprodukálni sem sikerül az énekesi teljesítményüket. Hogyan lehetne akkor elvárni a sztárságot ezektől az egyenszakállas, farmerba és zakóba öltöztetett legényektől?

Persze, túlzottak az igények. Ez egy éneklős műsor, olyan, amilyen, talán igazságtalanság a címét számon kérni. Megasztár, de nem lesz megasztár. Na és? Van a TV 2-n egy olyan műsor is, hogy Jóban-rosszban, pedig abban még soha semmi jót nem láttam.

A közös éneklés