Mit vár az amerikai elnök brüsszeli útjától?

- Nagyon fontos, pozitív jelzésnek tekintem, hogy George W. Bush első külföldi útja az újraválasztása óta Európába vezet. Mégpedig nemcsak a NATO-ba és az EU állam-, és kormányfőinek rendkívüli ülésére, hanem az európai intézményekbe, így az Európai Bizottsághoz is. Bush elnök és Condoleezza Rice, az új külügyminiszter már az "Európai Unióról" beszél. Vagyis tudatában vannak annak, hogy nemcsak a huszonöt tagországot külön-külön kell figyelembe venniük. Két évig voltam a Georgetown Egyetem vendégprofesszora. Jól emlékszem, hogy a diákjaim nem könnyen értették meg, hogy is van ezzel a sok európai tagországgal. Igyekszünk majd építő módon viszonyulni a mostani igen jó jelzéshez. A dolog lényegét abban látom: nemcsak Európának és Amerikának, hanem a világ egészének is szüksége van a két kontinens együttműködésére. A globális feladatokat - legyen szó olyan kihívásokról, mint a terrorizmus elleni küzdelem, a fejlesztési programok, a környezetvédelem - sem ők nem tudják, sem mi nem tudjuk egyedül megoldani. A december 26-i cunamiszerencsétlenség igen jó példa erre. Ez volt az első globális katasztrófa.

Már találkozott Bush elnökkel. Mi róla a személyes véleménye?

- Őszintén szólva az, hogy a személyes kontaktusban sokkal jobb benyomást kelt, mint a televízióban. Spontán és kedves. A képernyőn kicsit merevnek tűnik, legalábbis az európai közönségnek. De akárhogy is: az Európai Bizottság elnökeként nem indulhatok ki személyes rokonszenvből, csak a közös célokból.

Milyen kézzelfogható eredményekre lehet most számítani?

- Ez politikai találkozó lesz. Közös nyilatkozatra nem lehet számítani. Könnyen lehet, hogy nem tudunk minden egyes kérdésben megállapodni. De ezekben az ügyekben is a közös irányokat, nevezőt kell keresnünk. Értékeink, a nyílt társadalom, a szabadság, a demokrácia közösek: erre építhetünk.

Irán ügyében távolodnak az álláspontok.

- Ami Európát illeti, ez szigorúan véve nem az Európai Bizottság kompetenciája, hanem a tagállamoké. De azt mondhatom: Brüsszel és Washington ebben is ugyanazt akarja. Azt, hogy Irán ne jelentsen atomfenyegetettséget a szomszédai számára. Mindannyian a stabilitásban vagyunk érdekeltek. Tény, hogy vannak Európa és Amerika között megközelítésbeli különbségek, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy egyikünk sem köteles a másik álláspontját a magáévá tenni.

Az iraki háború megindítása óta eltelt két év igencsak rányomta a bélyegét a transzatlanti kapcsolatokra.

- A problémák nem intézményes jellegűek voltak, s korántsem érintették az együttműködés számos aspektusát. Hogy egy példát mondjak, az USA egyedül Hollandiában többet fektet be, mint egynémely földrészen. Igen, Irak ügyében különböztek a perspektívák - bár emlékeztetnék, hogy Európa erősen megosztott volt. Voltak félreértések, sztereotip megjegyzések - ezeket közös elkötelezettséggel kell majd kerülnünk. Nem szabad egyetlen kijelentés vagy konferencia alapján ítélkeznünk. Talán mindkét oldalon hiányzott a megfelelő politikai akarat ezen nézetkülönbségek áthidalására. Mára megváltozott a légkör, a hozzáállás. Rice külügyminiszter mostani látogatása is ennek a jegyében telt el. Vagy itt van Ukrajna: a brüsszeli és a washingtoni álláspont ebben szinte szóról szóra megegyezett.

A minap szerepelt egy rövid reklámban, amely a portugál (jobbközép) szociáldemokrata pártot támogatta.

- Nagyon megleptek a bírálatok. Portugál állampolgárként ne gyakorolhatnám a jogaimat? Ne élhetnék a véleménynyilvánítás szabadságával? Kikérem magamnak, hogy ezt bárki elvitassa tőlem. Sem az európai szerződések, sem az Európai Bizottság magatartáskódexe nem rendelkezik ezzel ellentétesen.

Szavazni is készül Portugáliában?

- Természetesen!

Brüsszel, 2005. február 17.