Nincs Hoki Liga
A közelgő akasztás csodálatos módon segíti megvilágosodni az elmét - idézte a Sports Illustrated Mark Twaint annak kapcsán, hogy a nagyjából hét éve (!) zajló vitában mindkét fél az utolsó órákban látta elérkezettnek az időt elvei feladására. A tulajdonosok lemondtak arról, hogy a játékosok fizetése közvetlenül függjön a csapatok jövedelmezőségétől, a hokisok viszont hirtelen beleegyeztek a fizetési plafon (az amerikai angolban "sapka") bevezetésébe. Nem itt tartanának, ha az érintettek tavaly nyáron mutatnak ilyen rugalmasságot, ám késő bánat eb gondolat: a kiesett jövedelmeket már semmi sem varázsolja vissza.
Pontosabban: abban is van némi pikantéria, hogy a csapatok együttesen kevesebbet veszítettek az elmaradt meccsekkel, mint ha a régi feltételek szerint folytatódott volna a sorozat. Az NHL harminc együtteséből tavaly csupán tizenegy volt nyereséges. A liga közös vesztesége az előző szezonban 273 millió dollárra (csaknem 52 milliárd forintra) rúgott. A játékosok szakszervezete ezt az adatot végig vitatta, mint ahogy azt a vádat is, hogy a sportolók viszik haza az összes bevétel háromnegyedét. Az azonban tény, hogy a hokisok átlagfizetése tavaly már meghaladta az évi 1,8 millió dollárt, ami két és félszerese a lejárt kollektív szerződés tíz évvel ezelőtti megkötése idején aktuális összegnek.
A tulajdonosok szerint az NHL jövője érdekében mindenekelőtt kiszámítható költségekre van szükség. Az első lépést a szakszervezet tette meg, amikor - a játékosok legnagyobb meglepetésére - belement az 52 millió dolláros "sapkába", továbbá a jelenlegi fizetések 24 százalékos csökkentésébe. A liga erre, mint Rejtő Jenőnél az arab tevehajcsár, az égre emelte tekintetét, elmorzsolt egy dühödt káromkodást, nagyot köpött, majd 40 milliós ajánlatot tett. Gary Bettman kedd este még tovább ment, levele szerint 42 és fél millió dollárban maximálták volna az egy csapatnál a játékosoknak kifizethető összeget. Az ajánlatot nem alku tárgyának, hanem végső lehetőségnek minősítette, és tegnap - helyi idő szerint - délelőtt tizenegy óráig szabott határidőt annak elfogadására. A szakszervezet ennek megfelelően rögtön alkudozni kezdett, és 49 milliós fizetési plafont javasolt. Bob Goodenow igazgató a félreértések elkerülése végett még hozzátette, hogy ez az utolsó szavuk.
A két oldal a vita során mesterien alkalmazott minden nemes és nemtelen tárgyalási módszert. Utóbbiak között előkelő helyen szerepelt a zsarolás, a kiszivárogtatás és az álhírek terjesztése. Ugyanakkor végig titokban maradt, hogy tulajdonképpen hol tartanak a bizalmas megbeszélések.
Az NHL most szomorú rekordot állított fel az amerikai sportban: soha teljes profibajnokság még nem maradt el. A jégkorongrájátszás döntőjét is csupán egyszer nem rendezték meg: 1919-ben a spanyolnáthajárvány miatt. A liga több sztárja a visszavonulást fontolgatja, mások Európában, illetve az eddig méltánytalanul kevés figyelmet kapott, alacsonyabb osztályú észak-amerikai bajnokságban léphetnek pályára. Amit soha nem gondoltunk volna, még a Magyarországon is üdvözölhetünk NHL-játékosokat...
A ligával kapcsolatban immár az a kérdés, van-e élet a halálon túl, lesz-e jégkorong az ősztől esedékes, 2005/2006-os szezonban. A jelenlegi állapotok szerint ez valószínű, bár egyáltalán nem biztos. A jelek arra utalnak, hogy a felek tényleg szeretnének megállapodni, és az elmúlt két nap során, ha megkésve is, némi rugalmasságot mutattak. Másrészt a piacgazdaságban a fogyasztói igény nem maradhat sokáig kielégítetlen.
Az NHL az elmaradt meccsek nélkül is komoly válságban van. Az USA sportpiacán népszerűségben és jövedelmezőségben is messze elmaradt az amerikaifutball, a kosárlabda és a baseball mögött, ráadásul nyakán érzi a felzárkózni igyekvő labdarúgók leheletét. Az NHL hat csapata szerepel csupán a hokit nemzeti sportnak tekintő Kanadában, az Egyesült Államokban viszont egyre több a latin-amerikai származású bevándorló. Őket elsősorban az amerikaifutball, másodsorban a baseball érdekli, és egyelőre nem szerepel a terveik között, hogy megtanulnának korcsolyázni.
A bejelentésről értesülve kicsattant a boldogságtól Frantisek Hossa szlovák szövetségi kapitány: "Attól tartottam, hogy ha visszautaznak a legjobbjaink, akkor elszürkül a hazai Extraliga, de még a májusi ausztriai világbajnokság is. Így viszont hatalmas csaták várnak ránk." Miroslav Satan, a Buffalo Sabres jelenleg a pozsonyi Slovant erősítő játékosa így kommentálta a döntést: "Már a jól értesülteknek sem hihetünk... A hét elején még olyan füleseket kaptam, hogy a tulajdonosok mégsem hagyják elúszni a hatalmas bevételt, ezért megszületik az egyezség." A kassai Martin Cibak, aki tavaly a Tampa Bay Lightning színeiben szorongathatta a Stanley Kupát lakonikusan ennyit mondott csak: "Hát akkor az idén itthon villogunk." Egyébként tizenöt szlovákiai profi kezdte jobb megoldás híján az idényt hazájában, de időközben öten Svédországba, ketten pedig cseh klubhoz szerződtek. (Sz. J. P.)
SZEMSÉRÜLÉSE miatt nem léphetett pályára tegnap Dunaújvárosban a Ferencváros csapatához a rájátszásra érkezett két NHL-játékos egyike, a csatár Rob Niedermayer. A hokist - amint arról szerdai számunkban beszámoltunk - a zöld-fehérek keddi edzésén érte a baleset: egy fölpattanó korong felsértette a szemhéját, amit össze kellett varrni. Az orvosok a mérkőzés előtt döntöttek úgy, hogy nem játszhat. A találkozón a Dunaferr 3:3 után büntetőkkel múlta felül a kanadai hátvéddel, Jason Strudwickkel megerősített FTC-t, így a fővárosiak szinte minden esélyüket elveszítették a bajnoki döntőbe kerülésre. Ugyanakkor vigasz a számukra: a tengerentúli szezon törlése miatt
a két profinak nem kell hazautaznia... (Munkatársunktól)
