Nem szóltak semmit, csak ütöttek
A 22 éves indiai fiúra szombat este tíz és fél tizenegy között támadtak ismeretlenek a Hősök terén. Súlyos fejsérülések mellett több helyen törést szenvedett. Néhány napig életveszélyes állapotban volt. Tegnap már némiképpen jobban érezte magát, de nem szeretné, ha a nevét vagy az arcát megismerné a magyar nyilvánosság. Attól tart ugyanis, hogy támadói még az intenzív osztályon is megtalálnák.
A trikóján még most is vérnyomok, a homlokán nagy területen varas, mély seb. A feje több helyen összevarrva, a szája sebes, az elülső fogait kiverték.
A beszéd nehezére esik, a szája többször kiszárad, kezével többször fejsebeihez kap. Sérülései miatt hétfőig biztosan nem hagyhatja el a kórházat. Udvarias, és kezdetben bizalmatlan.
Szombat délután négykor Bécsből érkezett Budapestre; osztrák állampolgárságú unokatestvére javasolta, hogy nézzék meg a magyar fővárost. Indiában ingatlanokkal foglalkozik, pihenni és rokonait meglátogatni jött Európába. Délután megnézték a budai Várat, a Városligetet és a hidakat, este tíz körül értek a Hősök terére. Csak öt-tíz percet akartak ott eltölteni, hogy aztán vacsorázzanak, és utána visszamenjenek a közeli hotelbe. Vasárnap reggel indultak volna Bécsbe.
"A rokonaimtól távolabb a Hősök terén lévő szobrokat kameráztam, amikor két férfi jött oda hozzám. Fuck you - káromkodott rám ordítva az egyik. Mi a baj? - kérdeztem vissza. Többet nem mondtak, nem kérdeztek." A támadók nekiestek a feltűnően sötét bőrű indiai fiúnak. Ő megfordult, és akkor látta, hogy egy tíz-tizenöt fős, egységesen fekete ruhába öltözött csapat veszi körbe. "Fogalmam sincs, hogy magyarok, németek vagy milyen nemzetiségűek lehettek. Egymással sem beszéltek, csak ütöttek."
Az indiai fiú gyorsan a földre került, ahol tovább rugdosták, ütötték-vágták puszta kézzel. Sikerült fölkelnie, és az autójuk felé rohant. Ekkor rövid időre kiesett az emlékei közül a történet: eszméletét vesztette.
Utólag tudta csak meg, hogy unokatestvére, oldalán várandós feleségével, a csoportosulásba hajtott a kocsival, és ő ennek köszönheti, hogy megmenekült. A közeli étterem alkalmazottai hívtak mentőt.
"Rengeteg vért vesztettem, a világos kabátom szinte vörös lett." A fiú 25-30 év körülire saccolja támadóit, és biztos abban, hogy nem tinédzserek voltak.
Csak utólag tudta meg, hogy szombat délután a téren szélsőjobboldali tüntetés volt. Ő azonban nem tudja, hogy támadói miért ütötték, de nem is nagyon érdekli: szeretne mielőbb viszszamenni Ausztriába. "Indiában senkinek nincs baja az idegenekkel, de hasonló támadás a világon máshol is előfordulhat, nem csak Magyarországon" - mondja.
A magyar rendőrök és a kórház dolgozói kedvesek voltak hozzá, az indiai nagykövetségről naponta többször is érdeklődnek állapota felől. Elégedett a kórházi ételekkel, tegnap például finom volt a csirke.
A verekedés ügyében a rendőrség életveszélyt okozó testi sértés bűntettének alapos gyanúja miatt nyomoz ismeretlen tettesek ellen.
A fő kérdés az ügyben az, hogy a támadás faji indítékú volt-e, összefüggésben állt-e a Vér és Becsület nevű hungarista szervezet délutáni tüntetésével, illetve, hogy a rendőrség megfelelően végezte-e a dolgát. A rendőrség több verziót is megvizsgál: az egyik szerint egy közeli kocsmába betért külföldiek támadták meg később a téren az indiait. Ha pedig külföldiek voltak, nehéz lesz megtalálni őket.
Hogy a támadók korábban részt vettek-e a szélsőjobboldali rendezvényen, arra egyelőre legfeljebb csak következtetni lehet, mert a tüntetés délután történt, a támadásra pedig késő este került sor. Ha a két esemény közel egy időben lett volna, egyértelműbb lenne az öszszefüggés, és nagyobb a rendőrség felelőssége. Az is igaz viszont, hogy a téren állandó a rendőri jelenlét: érthető, hogy a tüntetést biztosító rendőrök az esemény után elhagyták a helyszínt, de nem világos, hol voltak az ott egyébként szolgálatban lévő kollégáik, amikor a 10-15 fős csoport rátámadt az indiaiakra.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztálya hétfőn úgy nyilatkozott: nem tudnak minden turista mellé rendőrt állítani, így fordulhatott elő, hogy éppen ott és abban a pillanatban nem volt a közelben emberük.
A nyomozás folyik.
Az indiai fiú kérdésünkre, hogy van-e, lesz-e valaha is kedve egyszer visszatérni Magyarországra, halványan elmosolyodik. "Talán egyszer. Valamikor."
