Közös ügy, közös alap
Ez a nyolc év vezetői munka a Duna TV megmaradásáért, működésének biztosításáért és értékállóságának megőrzéséért számomra annyira meghatározó volt, hogy még ma is ragaszkodom ahhoz a közösséghez, amely mandátumom lejárta után még egy szál virággal sem búcsúzott el tőlem. Figyelmetlenségből vagy tapintatlanságból..., pedig egyetlen nő voltam a csapatban.
Félre a női érzékenységgel, beszéljünk a tényekről, az elmúlt eseményekről!
Megpróbálnám őszinte számvetéssel összefoglalni röviden mindazt, ami az elmúlt nyolc évben egyrészt választott vezetőként, másrészt emberként folyamatosan foglalkoztatott.
1996-ban, amikor a parlament megválasztott bennünket, a médiatörvény kezdeti, tanuló szakaszában voltunk. Előfordultak konfliktusok, krízisek nálunk is, de ezeket a cél érdekében higgadtan, józanul kezeltük, közös szándékkal elhárítottuk. Állhatatosan, kitartóan követtük célunkat: a Duna TV-t fejlődési pályára irányítani, műsorsugárzását, közszolgálatiságát kiszélesíteni, a világ magyarságának szolgálatára szegődni. Kurátortársaim is tudták, mi az igazi dolguk. Azt is, hogy ebben a nagyon érzékeny, változó és harcias világban, társadalmi közegben nem érhetjük el céljainkat, ha megosztottak vagyunk.
Nem fordulhatott elő, hogy egymást a sajtó útján kritizáljuk. Találgatásokra nem alapoztunk. (Mint barátnak hitt kollégám, Pálfy G. István - már elnöki mandátumom lejárta után - e hasábokon november 18-án, azt a logikailag sem tartható megállapítást tette, hogy elnökjelölési döntésemet leginkább a pártfőnöktől való félelmem befolyásolta. Ezt határozottan visszautasítom. Véleményemet mindig saját elemző munkámra és szakértői értékelésekre alapoztam.)
Büszke vagyok rá, hogy a mi testületünkben mindig megvolt egy olyan alapkonszenzus, amelyre bátran támaszkodhattak a legkülönbözőbb pártoktól, egyesületektől delegált kurátortársak. Mindannyiunk által elfogadott kiindulópont volt a határon túli magyarság szolgálata, a közszolgálatiság megtartása bármi áron.
Egyre nagyobb televíziós versenyben kellett helytállnunk. Nőttek a feladatok. A Duna TV létrehozásának 10. évfordulójára - a kihívásokra reagálva - új szerepkörbe került. Vételkörzetünk kibővítésével Amerikára, Ausztráliára, Új-Zélandra új feladatokat vállaltunk. A Duna TV a kulturális egyedülállóságáért küzdött. Missziós küldetése van a Kárpát-medencében és azon túl, Izraeltől Svédországig, Norvégiától Moszkváig s a tengerentúlon. Egyedül teljesíti tájékoztatási, művelődési, kulturális küldetését a világ magyarsága számára. Ezt más csatorna nem vállalhatja.
A kuratórium folyamatos kísérleteket tett - a megnövekedett feladatok által indokolt - pótlólagos források biztosítására. Az Országgyűlés támogatást helyezett kilátásba az amerikai sugárzással kapcsolatban. Reménykedtünk a tengerentúli sugárzás költségének megtérítésében, de a parlamenti küzdőtéren e tekintetben nem voltunk eredményesek. A képviselők egyöntetűen elismerték munkánkat, de a döntéseik nem nekünk kedveztek. Tíz év alatt mindössze 700 milliót tudtunk szerezni. Remélem, hogy az utánam következő testület a pénzszerzésben eredményesebb lesz. A közszolgálati műsorszolgáltatók normatív finanszírozása biztosíthatná az intézmények számára a mindenkori kormányzattól való függetlenséget. A médiatörvény átfogó módosítása minden bizonnyal hosszabb időt és négypárti egyeztetést igényel. Tudom, sokan szkeptikusok az eredmény tekintetében...
Most elnöki funkciómat zárójelbe téve mint ember, mint női vezető szólnék tapasztalataimról, meghatározó élményeimről. Konszenzuskényszerben dolgoztunk, tehát az emberi kapcsolatoknak, a különböző nézetekkel sokfelől érkező, sokféle szereplő összetartásának, a nehéz és kényes helyzet megértésének, a szembenállások megszüntetésének döntő szerepe volt. Ezt próbáltam elérni, nem az elvek feladása, hanem az említett alapkonszenzus révén. Abban reménykedtem, hogy a Duna TV-ért végzett munka tartós szövetségessé tehet minket. Bíztam a szolidaritási elv működésében, hittem abban, hogy a közös célért együtt tudunk dolgozni akkor is, ha bizonyos dolgokról más a véleményünk.
Legszebb emlékeim közé tartoznak a kihelyezett testületi ülések.
Igyekeztünk közvetlenül tájékozódni a határon túl élő magyar kisebbségek helyzetéről, életmódjáról, problémáiról, a Duna TV szerepéről, hatásáról. Testületi üléseinkre mindig olyan közéleti, szakmai kiválóságokat hívtunk meg, akik kellő figyelemmel, objektivitással, kultúránk, nyelvünk iránti szeretettel, a helyi problémákat érzékelő aggodalommal kísérik az ott élők gondjait, örömeit. Érzik a helyi és az anyaországi írott és elektronikus média súlyát, jelentőségét és hatását. Egy ilyen kihelyezett ülés rendkívül nagy összetartó erő, az emberi kapcsolatok energiaforrása.
Az új évben és az új feladatok előtt azt kívánom, hogy az általam nagyra becsült Duna TV-s szakemberek őrizzék meg kreativitásukat, az új kuratóriumi elnökség pedig találja meg a Duna TV számára a legmegfelelőbb elnököt, akire mindenben támaszkodhat!
Oldják fel az elnökválasztási procedúra válságát! Eredménytelenek lesznek, ha mindenki csak a saját pozícióját védi, és nem egy független szakértői csoport véleményére támaszkodnak.
Sikeres és eredményes munkát kívánok az elnökjelölő kuratóriumi elnökségnek és az elnökválasztó társadalmi kurátoroknak!
A szerző a Hungária Televízió Közalapítvány
Kuratóriumának volt elnöke
