A film vonzerejét nyilván növelte a Berlinale vezetőségének utolsó pillanatban hozott döntése, amellyel mégis besorolta a korábban csupán versenyen kívülre meghívott filmet. Ilyesmire a berlini filmfesztivál történetében még soha nem volt példa.

Az első kritikák azonban meglehetősen távolságtartóak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung például mindjárt azzal kezdi, hogy míg kezdetben mindenki befelé igyekezett a moziba, addig nem sokkal a film kezdése után már inkább kifelé iparkodtak a nézők. A Sorstalanság újabb bizonyíték arra, hogy Auschwitz nem való játékfilmre - írja a lap Make-uppal és zenével a lágerben című cikkében. A cementeszsákok alatt görnyedő rabok, a lyukas ingek, a füstölgő kémények szégyentelenül banális, ártalmatlan képek, amelyeknél már csak Ennio Morricone zenéje rosszabb. A film legfőbb hibája, hogy hiába látjuk a hideg szélben didergő rabokat, hiába zuhannak az emberek élettelenül a földre, hiába nézzük a beesett arcokat, nem érzünk semmit: a Sorstalanság képtelen együttérzést kelteni - írja az FAZ.

Hasonló kritikákat fogalmaz meg a Die Welt is. A konzervatív lap szerint ez a film is azt bizonyítja, hogy Kertész Imre regénye megfilmesíthetetlen. Miközben Auschwitzhoz közeledve a film egyre inkább veszít színeiből és közelít egy fekete-fehér, vagy még inkább szürke mozihoz, úgy veszíti el Koltai is a perspektívát: vagyis azt, hogy az eseményeket Köves Gyuri szemszögéből láttassa. A Sorstalanság csupán egy a hollywoodi holokausztfilmek sorában, amelyet legfeljebb a rövid, egyre komorabb epizódok egymásutánisága különböztet meg a többi ilyen alkotástól - és a bombasztikus, már-már perverz Morricone-zene - írja a kritikus.

Ennél pozitívabb a Tagesspiegel filmbeharangozója, amely elsősorban a főszereplőt alakító Nagy Marcellt dicséri: a fiú arcát nehéz lesz kitörölni a nézők emlékezetéből. A berlini lap különösen a film végét érzi sokatmondónak, amikor Köves Gyuri visszatér Budapestre, de még saját rokonainak is idegen marad. Ez a jelenet magát az író Kertészt szimbolizálhatja, aki a Nobel-díjig csaknem ismeretlen volt Magyarországon - vélekedik a Tagesspiegel.

Berlin, 2005. február