- Panasszal fordulok az adatvédelmi biztoshoz, és felkérem, hogy belátása szerint tegye meg a szükségesnek tartott intézkedéseket annak érdekében, hogy másokkal ez ne történhessen meg. Emellett jogi lépésekre is készülök - szögezte le a Népszabadságnak nyilatkozva Ladvánszky Károly (77) altábornagy, nyugalmazott belügyminiszter-helyettes, az ORFK egykori vezetője, miután az ő nevét is megjelentették a Political Capital internetes oldalán olvasható ügynöklistán, mint az egyik "megrendelőét".

- Számos pontatlanságot és szándékosnak tűnő csúsztatást tartalmaz a rólam szóló néhány sor - mondta. - Soha sem voltam hentes és mészáros. Apám halála után én tartottam el beteg édesanyámat és a húgomat, igaz, tizenkét évesen kifutófiúként vállaltam munkát egy hentesnél. 1944. október 11-én sima váll-lapos rendőrként a testülethez kerültem, és attól kezdve egész pályafutásom alatt a közrendvédelem és a közlekedés szakterületén dolgoztam. Parancsnokként is csak ezt a két szakterületet felügyeltem. Az állambiztonsági szervekkel 1977-es belügyminiszter-helyettesi kinevezésem után sem kerültem kapcsolatba, ugyanis akkor is csak a rendőrség és a tűzoltóság felügyeletét láttam el.

Ladvánszky Károly azt is elmondta: a Political Capital internetes oldala azt sejteti, mintha a BM főcsoportfőnök-helyettesi és a miniszter-helyettesi beosztás két külön funkció lett volna, holott nem erről van szó. Ő pályája során mindig is a rendőrséget és a tűzoltóságot felügyelte, az állambiztonsági ügyek nem tartoztak hozzá.

- Soha nem rendeltem meg semmiféle állambiztonsági információt, erre annak idején az én beosztásomban nem is volt lehetőségem - szögezte le a tábornok.

Ladvánszky Károly azt sem érti továbbá, miért állítják róla ismét, hogy "1956 novemberétől a BM megbízottjaként Salgótarjánban átvette a karhatalom irányítását, és a sortűz egyik felelőse."

- Ebből egy szó sem igaz. A salgótarjáni sortűzzel összefüggésben tanúként hallgatott ki a rendszerváltozás után a Fővárosi Főügyészség, majd a bíróság is. Fel sem vetődött, hogy bármiféle felelősség terhelne engem az ott történtekért. Amikor 1992-ben a fentebb idézettekkel szinte szóról szóra megegyező információt közölt rólam a Magyar Fórum, bepereltem a cikk két újságíróját. A bíróságon bocsánatot kértek tőlem, később helyreigazítást is közöltek, ezért elálltam a további pereskedéstől.