Érdemes-e világversenyeket rendezni?
Miként a spanyol fővárosban a vendégeknek biztosított vörös szőnyeges fogadtatásból nem hiányozhatott egy vacsora János Károly királynál, Londonban is vendégül látja II. Erzsébet királynő a Buckingham-palotában a 13 tagú küldöttséget, amelyet az olimpiák történetében első ízben egy hölgy, az 1984-es Los Angeles-i 400 méteres gátfutás marokkói győztese, Naval el-Mutavakel vezet. Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnökhöz hasonlóan Tony Blair is találkozik a NOB delegációjával. Jövő hétfőtől aztán New York következik, majd márciusban először Párizs, végül Moszkva lesz a sorrend. (Évekkel ezelőtt, elvetélt ötletként, Budapest jelentkezése is felmerült.) A madridi terepszemléről dicsérően, ám meglehetősen szófukaron nyilatkoztak a NOB illetékesei. London, s így a britek sem remélhetik, hogy a négynapos vizit után okosabbak lesznek, tehát, hogy tisztázódna, mennyi esélyük van a 2012-es olimpia megrendezésére. A szakírók és szakértők egyöntetű véleménye, hogy ezúttal nem előre lefutott a vetélkedés, mint volt négy éve, amikor Peking kivételes helyzetből startolhatott a 2008-as játékokért. Naval el-Mutavakel több ízben is megnyugtatta az öt vetélkedő várost, hogy a szemlebizottság "néma" marad, amíg tapasztalatait, ajánlását nem terjeszti írásban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai elé májusban (esetleg csak június elején). A 2012-es nyári játékok helyszínéről a döntés egyébként is majd a NOB 117 tagjára hárul, a megállapodás szerint a július 6-án Szingapúrban esedékes ülésen.
Addig is repkednek, legalábbis a tervekben az euró- és a dollármilliárdok. Miként a közvélemény megnyugtatására napvilágot látnak becslések is, hogy az olimpiai beruházás mennyi új munkahelyet teremt majd, mennyit lendít a hazai gazdaságon, mennyi bevételt hoz közvetlenül és hosszabb távon. Ezeket a derülátó számításokat nem feltétlenül erősítik meg korábbi olimpiák, világ- vagy Európa-bajnokságok tapasztalatai.